Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Rajnai László: Várkonyi Nándor

Hollyé, Sántháé, Sárkányé. Simon István a Ghandi haláláról írja, de társadalmi drámák legtöbbjéről is írhatná ugyanezt: „Németh drámáiban a nagy egyéniségek a nemes küzdelemben majd mindig a környezet értetlenségén buknak el... A nagy egyéniség... a közös cél felé is a legnagyobb ellenállás irányában kénytelen tömi, s ez az ellenállás a heterogén társadalom, amely kíméletlen tud lenni a helyette gondolkodó nagy elmékkel is. Olykor keresztet ad a megváltásért.”11

Kereszt a megváltásért — ez a történelmi hősök osztályrésze; kereszt a kiválóságért, a teljes-emberségért — ez a társadalmi drámák hőseié. A lehangoló tapasztalat — a paraszti valóság s a népies mozgalom keserű tapasztalataival együtt — néha keserű, gúnyos nevetésre is ragadja az írót. A kiábrándulás belső, pszichikai feloldásának egyik módja a szatíra is lehet. S épp ez a nevetés fogja elvezetni — Az utazásiban — a kiábrándulásból az új harmóniáig.

JEGYZETEK:

1. Németh László: Két előszó. = Válasz, 1948. III.

2. Kárpáti Aurél: Főpróba után. Magvető, 1956. 320—324. 1.

3. Illés Jenő: „Mai” témák és „örök” problémák. ^ Kortárs, 1963. X.

4. Ua„ mint 1.

5. Ua„ mint 3.

6. Tóth Dezső: Hatalom, erkölcs, osztályharc = Kritika, 1964, IV.

7. Németh László: Sajkódi esték. Magvető, 1961. 333. 1.

8. Uo.

9. Ravasz—Felkai—Bellér—Simon: A magyar nevelés története a feudalizmus és a kapitalizmus korában Tankönyvkiadó, 1960. 180—181. 1.

10. Illyés Gyula: Ingyen lakoma. Szépirodalmi, 1964. 292. 1.

11. Simon István: Az emberi jóság nagy tragédiája. = Kortárs, 1963. VII.

RAJNAI LÁSZLÓ

VÁRKONYI NÁNDOR

i.

Németh László szerint az író: vállalkozás. Az ilyen meghatározásokban van valami megállapodásellenes, szellem- és vérpezsdítő, majdnem kihívó. Akinek agyában ez a gondolat felvillan, s a tőmondatok támadókedvű kurtaságával papirosra ugrik s ott merészen körültekint, várva a hatást: elsősorban magára gondol, önmagát szeretné igazolni. Annak, aki a gondolatot szülte, ennyi talán elég is. Hogy annak, aki használni óhajtja, szintén el-e- gendő-e? Majd eldönti a gyakorlat.

A múlt század nyolcvanas éveiben, mintegy a Nyugat vállalkozását előkészítendő, sorra jönnek a világra nálunk azok a nagyságok, akiknek nevét ma már a klasszikusoknak kijáró áhítatos tisztelet övezi. A század fordulóján (1896—1905) a születő tehetségeknek ugyanilyen torlódása tapasztalható;

64