Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Koncz István: A kiválóság boldogtalanjai

diktátorokat: nem az őrültségükkel terrorizálják a világot? Rá merik dobni az üszköt mindnyájunk házatájára, és engednek nekik.”

1938-ban járunk! A célzás nem érthető félre. Az „erkölcstelen hatalom” •— amellyel szemben oly fölháborítóan és bűnös módon meghunyászkodó a „hatalom nélküli erkölcs”, a humanizmus — itt nem is olyan absztrakt, van konkrét jelentése: a fasizmus. Thomas Mann óriásira méretezett szimbólummal (Cipolla) leplezi le a fasizmust. Németh László antifasizmusa ha nem is ily szuggesztív erejű, de szintén egyértelmű: áttételesen, egy család-modell keretében, de ennél távolabbra mutatóan, félreérthetetlenül nyilvánul meg. S az is kiolvasható a Papucshősből, hogy ezzel az „erkölcstelen hatalommal” nem a Holly Sebő-féle, bármily „magasztos”, de mégiscsak megnyomorított és impotens jóság és humanizmus szegezhető szembe sikeresen, hanem egyedül a forradalmiság, az ember „szabadságharca” önmagáért.

Valamit Violáról és Éber doktorról. Viola, mintha csak a Villámfénynél totális és a Papucshős részleges „nő-ellenességének” ellensúlyozója lenne. Viola, Holly Sebő „felbujtója”, „lázítója” ugyanígy lehetne éppenséggel férfi is. Hogy mégis nő, azzal talán a korábbi elsietett, nyilván igazságtalan „absztrakt nő- ellenességét” kívánja sürgősen helyrebillenteni Németh László. — Éber doktor is barátja a főhősnek, mint Nagy Imrének Bakos Béla. Mégsem oly éles ellenpont: Holly idealizmusával szemben ő is a realizmust képviseli, de nem alantas jellemű, elég sok van azért benne a barátja erkölcsi értékeiből.

A Papucshős — írójának legkedvesebb gyermeke. „Amikor társadalmi drámáimat néhány éve sajtó alá rendeztük, meglepett, hogy én most is a Papucshőst érzem közöttük a legkülönbnek.”7 S valóban, ha a Villámfénynél a gondolatokban leggazdagabb s feszültségével a legmagasabban szárnyaló, akkor a Papucshős mélységével múlja felül azt. S ezen talán az sem változtat, hogy a fenti mondatot Németh így folytatja: „S mégis, vagy éppen ezért, ez a darab törte meg a hitem, hogy énnekem a kortárs-színpadon keresnivalóm lehet.” Ügy látszik, ehhez a bonyolult szerephez „Tímárnak se volt emberi kulcsa”,8 Tímár Józsefnek: a Németh-szerepek (Nagy Imre, Holly Sebő, VII. Gergely) legkitűnőbb alakítójának.

* * *

Sántha Endre egyetemi tanár, a Győzelem (1941) hőse a Nagy Imre, Holly Sebő vágású Németh-alakok családjába tartozik egyrészt, másrészt viszont már Cseresznyés Mihállyal tart rokonságot. Benne is a silány környezet, a lehúzó család által megnyomorított kiváló embert ábrázolja az író: de már egy későbbi stádiumban, betegen, hajlott korban, az elrontott élet estéjén. Pesten háza van, a Balaton-parton villája (itt játszódik a darab), gyermekei karriert csináltak. Mégis elégedetlen. Az ő ereje, tudása és lelkiismerete nem ilyen családi berendezkedésre való volt, s amire való lett volna — segíteni a nép, a magyarság bajain —, arra felesége családgyarapító ösztöne — mely erősebbnek bizonyult egy életen át a férfiúi hivatásteljesítésnél — tette képtelenné. Sántha Endre, mint a magyar értelmiség java általában ebben a korban, sohasem érezhette az értelmes hivatásteljesítés és a néppel való találkozás férfi-örömét: innen magánya boldogtalansága, megcsonkítottsága — minden szubjektív becsületessége, lelkiismeretessége ellenére. „... Jó érzéseinkből lesz hínár; az emlék, szeretet, felelősség: gyilkos fonadék, amiben létünk értelmét bűnös módon elveszítjük. Ez az a tragikum, amiről nem szokás drámát írni.” „Hogy milyen rettenetes halállal hal meg egy férfi, akit az idea arra választott ki, hogy átvilágítson rajta, s ő ahelyett hogy egyre tisztább, egyre áttetszőibb lenne, beho58