Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Koncz István: A kiválóság boldogtalanjai

mögé húzódott főúr birtokainak dézsmája tartotta el, nem a kereskedelem.. LÓRÁNT: Akárcsak ma. Abból élünk, amit a falusiakból kiszívunk.” Itt azonban, a Papucshősben, mégsem játszik oly nagy szerepet, mint az előzőben.

Jelen van azonban a már ismert „modem matriarchátus”, a magánélet és a társadalmi felelősség szempontjából egyaránt demoralizáló tényező: „Az ilyen társadalomban, ahol a férfi a megvetett munkát végzi, sohasem lehet olyan befolyású, mint a here nő, aki parádéjával... ezt a sok férfit társadalommá összeköti.” Csakhogy a Papucshősben megismert „matriarchátus” sokban különbözik a Villámfénynél-étől. Ott Anna még csak társadalmi kötődöttségénél fogva képtelen a jóra, a kiválóságra, s húzza le Imrét. Itt Lonka már önmagában véve is durvább, frivolabb, házasságuk már külsőre sem „mintaszerű”, a férj megnyomorítottabb helyzete is kiáltóbb, Holly Sebőt nemcsak a társadalmi kötődöttség rabságában tartják, hanem emberségét nyíltan is lealázó, méltatlan zsarnokság alatt, sőt valószínűleg fel is szarvazzák. A két családképlet valahogy úgy viszonylik egymáshoz, mint a kifinomult liberális polgári demokrácia és a durva, visszataszító, fasiszta diktatúra (s mint látni fogjuk: e hasonlat egyáltalán nem alaptalan.)

Lonka asszony — azzal az ürüggyel, hogy lányának udvarlókra, fiatalemberekből álló udvartartásra van szüksége férjhezmenetele céljából — maga is lubickol a kisvárosi társasági élet gyönyöreiben. Férje, Holly Sebő városi könyvtámok, ki van rekesztve e „társaséletből”, ő a családi kuli, beletemetkezik a pénzszerző, nyomorító munkába, még mellékállást is vállal, holmi könyvelést. Pedig képességei szerint többre lenne hivatott: tehetséges történésznek indult, fiatal korában meg is jelent egy várostörténeti vagy gazdaságtörténeti munkája; de most már a szakkönyvek megvásárlására sincs pénze s olvasásukra ideje. Dolgozószobáját egyúttal családi lomtárnak használják s fontosabb házitörvény, hogy a cseléd akkor takaríthasson, amikor asszonya parancsolja, mint hogy a férj elmélyedhessen tanulmányaiban, munkájában.

Ebből a megalázó szituációból billentené ki egy fiatal, felháborodott tör- ténész-kartárs, aki a városban jár, egyébként Sebő barátjának, Ébert Lóránt doktornak már nem fiatal, „vénkisasszony” unokahúga: Viola. Viola nem Sata, itt szó sincs a szerelemnek még az árnyékáról sem; egyszerűen a tehetséges ember és férfi méltatlan helyzete lázítja föl: ő pedig Sebőt igyekszik föllází- tani, megláttatja vele méltatlan helyzetét, az elveszített lehetőséget a tudományos munkára, az elsorvadt álmokat. S mikor egy, Hollyéknál tartott szokásos összejövetelen egy részeg fiatalember és Lonka újra megalázza Viola előtt Sebőt: a férfiban kicsírázik a lázadás. Elhatározza, hogy otthagyja családi át, s elfogadja a Debrecenben már korábban felkínált, hozzá méltóbb állást. Már erre az éjszakára elköltözik, Lórántéknál száll meg reggelig, hogy akkor üljön vonatra.

Lonka. megtalálva a búcsúcédulát, megmérgezi magát. No, nem komolyan, a Lóránt-eszközölte gyomormosás egykettőre segít rajta. Tette még a józan realizmussal megrajzolt szolgálót sem téveszti meg: „Cirkusz ez kérem. Jól járna a szegényember, ha az ilyesmin megindulna. Elég nekem a lányomért riadozni. Ha egyszer kiissza a lúgot... abból ki nem mossa a doktor úr.” Ahhoz azonban épp elég ez az öngyilkossági kísérlet, hogy Sebő fejvesztve, önmarcangoló lelkiismeretfurdalással alázatoskodjék vissza az asszonyhoz, s szembeforduljon „lázítójával”, az „Isten angyalával”, Violával is.

Ha csak ennyiről volna szó, mint amit leírtunk, Holly Sebő vígjátéki figura lehetne talán. Pedig a Papucshős nem komédia, mégcsak nem is tragi56