Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - Pósfai H. János: Gondola a falu felett (elbeszélés)
kabát ujjával, siltes sapkája leszédült a fejéről. Galambősz haját felborzolta a szellő .. . Amikor megállt a kerék, mély lélegzetet vett, gyűrött ábrázattal, gör- nyedten indult ki a gondolából. A térdei megroggyantak, ahogy felállt, má- zsányi súly nehezedett a lábaira. Kettőt lépett, majd orra bukott a sima deszkán, lehuppant, mint aki részeg. Az agya tiszta volt. Érzékszervei ismét működni kezdtek, hallotta a so- pánkodást, azt is, hogy valaki szidja, minek kell ilyen vén embernek felülni. Majd ismét könnyű lebegést érzett, két férfi markolta a hóna alját, megemelték, valaki a siltes sapkát gyűrögette a kabátja zsebébe, aztán szétvált a bámészkodók gyűrűje, s megindultak vele az utca felé. Mindez néhány percig tartott csupán, már újra szólt a muzsika, recsegett a megafon: „Hölgyeim és uraim, foglalják el a gondolákat. Gyermekeknek élmény, felnőtteknek szórakozás...” Az öreg ernyedten himbálődzott a legények karján, szívében haragot kavart a tehetetlenség. A vásártér sarkáról visszanézett. A bámészkodók feje felett megmozdult a kerék, majd megállt. Tetején — mint egy szárnyaszegett, nagy madár — lengett a gondola, ráterpeszkedett a falu piros cserepes házaira. Szép Lajos: Olvasó lány 33
