Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - Szentiványi Kálmán: Látogatás (elbeszélés)

— Egyszer.

— Mikor? — A hangom, az hiszem, teljesen közömbös.

Pétert nem lehet becsapni, oldalról sandít rám.

— Nincs hozzá közöd, fiú ... No de hát tudhatod. Azon a bizonyos jutalomkiránduláson, vizsgák előtt, Tihanyban. Akkor komolyan beszéltünk. Második Endre sírjánál, a pincében. Téged Ági elküldött képeslapért.

A főiskolán mindenki azt hitte, Ági Péterrel tart majd. Egymáshoz tartoztak, és csak úgy velük lógtam. De meg akartam szerezni a nőt és ez sikerült.

— Ide hívtad akkor?

— Tulajdonképpen nem. Megmondtam neki, hogy felszedtem az ösztöndíjat, ide kell jönnöm, ő maga döntsön saját sorsáról. Itt hamarosan adnak lakást is, azt megígérték.

— Ha akkor veled tart, feleségül veszed?

— Azt hiszem, igen. De nem lettünk volna boldogok. S az is lehet, hogy nem is vettem volna el.

— Ne mondd! Olvastam egy-két leveledet erről.

— Ági mutatta meg?!

Tulajdonképpen nem, sőt majdnem kiszedte a szememet, de ez most nem fontos.

— Akkor, ott Tihanyban, egyszer csak eltűntetek... mi történt?

— Ha már benne vagyunk, fiú, megmondom. Bementünk Ágival a parton Füredre, gyalog. Sétálni támadt kedvünk.

— Ne ugrass! Úgyis röhögtek rajtam a többiek.

— Ki akartuk beszélgetni magunkat.

— Kedves vagy. Ha jól emlékszem, hajnalig tartott.

— Igen, mert Ági mindenáron meg akart győzni... Részletesen kifejtette, hogyan kell okosan élni. Biztosan ismered az elméletét.

— Na és akkor ...

— Mit akarsz? Egy év múlva hozzád ment feleségül.

— De remélem, őt semmiben nem hibáztatod?

Péter kissé elhagyott, egyforma léptekkel haladt.

— Még mindig nem mondtad meg, tulajdonképpen most ide minek jöttél?

Azért is megállók. Piszmogok a rágyújtással. Öröklakást vettünk az örökségemen, eladtuk a szülői házat vidéken, és Ági kikötötte, ha válunk, övé a pesti kégli. Már nem reszket a kezem — mégis hülye vagyok, hogy idejöttem! — Péter türelmesen várakozik rám.

— Most már neved van. Kitüntettek. Visszakerülhetnél Pestre, mi?

— Meglehet. Ági azért küldött, cserélni akartok velünk? — Péter haho- tázni kezdett. — Kitűnő! Erről ráismerek Ágira. No ebből elég lesz, fiú. Ide hallgass! Azért tüntettek ki... Az ötlet a feleségemé. Elbontottak egy magtárt s egy istállót. Ő találta ki, kérjük el az anyagot, és társadalmi munkában építsünk egy tanyai kollégiumot. A feleségem tanyai lány... a kollégium felépült! Mindenki dolgozott, gürcölt, még az ötlet sem az enyém, de felröppent a nevem ... A feleségem intézte így, kitüntettek. Mit csináljak? Még tiltakoztam is ellene. Meg se hallgattak. S most ezen szánkázzak el innen? S feleségem ugyan eljönne velem egy szóra., de nem lenne boldog, mert itt született.

— Hát te?!

8