Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - Csiu-Csang: Mielőtt elmerülnék (vers. Ford.: Weöres Sándor)

Csiu-Csang: MIELŐTT ELMERÜLNÉK

A nyári napok szélesre-nyílnak nyújtózkodnak a fűszálak.

Örök bánatom forró sebével nekivágok a világnak.

Körülnézek: a föld árnyas, a táj csöndes, nyugodalmas.

Sok szenvedésem békén cipelem: ó, a türelem erős, hatalmas.

Tiszta érzésből fakadó szándék a bajt, a hántást legyőzi könnyen. Leszelnék éleim, hogy kerékké váljak s nem változik belső rendem.

Aki leszédül a jó ösvényről megvetendő a nemesnek.

Éles vonalzót kövess, tus-rajzot és terved ne változtasd meg.

Azt becsüli a nagy lélek, ki jól érez, gondol és tesz.

Ha az ácsmester baltát se mozdít, ki tudja: ért-e a mesterséghez?

Ha fényes ékszer hever sötétben: a rövidlátók szürkének vélik.

Mikor éles szem összehúzódik: világtalanok vaknak ítélik.

Ragyogó fehéret néznek feketének, felsőt, alsót megforgatnak, főnix-madarat kalitba csuknak, zsibák, poszkák táncot ropnak.

Jade-t s kövecset összecserélnek, nemest és aljast egyformán mérnek: kisded cinkosok, pöttöm piszkosok nem látják kincsemet igaz ékességnek.

Nehéz a teher, vonja vállamat, görnyedve viszem, nem is bírom tán. Kincs-garmada birtokomban és nincs, kinek kitárhatnám.