Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Z. Szabó László: Szobrok közt, képek közt…
gyiast egyaránt — dinamikus mozgásában szemléli, az élet összetettségét, dialektikáját igyekszik felfedezni és elénk tárni. Barabás illusztrációs művészete arra vállalkozik, hogy a vers egész gondolati anyagát és érzésvilágát — amelyek a logika szigorú törvényei szerint követik egymást — egy képbe sűrítse. Tehát nem illusztrál a szó hagyományos értelmében, hanem újjá költi, a maga gondolati és érzésvilágára transzponálja a költői művet. Nem egy érzés vagy gondolat kifejezője akar lenni, hanem a költeményben rejlő összesé, a részlet helyett az egészé, a parányi helyett a mindenségé: a költői gondolat teljességéé. Példákkal szolgálhatunk. Rimbaud és Baudelaire verseire komponált rajzai még a vonal, a rajz kifejező nyelve mellé valamiképpen a színek hangulati megfelelőit igénylik. De az alkotó Barabás hamarosan rádöbben a nagyobb feladat lehetőségeire. Juhász Gyula: Anna örök című költeményének megfogalmazása a képzőművészet nyelvén, kifejező eszközeivel már szakít a régi hagyománnyal. Nem a versiben megfogalmazott tárgyi valóságok a lényegesek számára, hanem a versben, a sorok mögött rejtező összefoglaló nagy érzés: az időn túl élő, örök szenvedély, az örökös együttlét fájó-boldogító érzése. Az egész életet átfogó, kitöltő Anna-élmény megragadására törekszik a vers rajzban megfogalmazott Barabás László: „Juhász Gyula: Anna örök” 142
