Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Fülöp István: Vörösmarty és Deák barátsága
dalom és művészet csak a’ nemzet kifogyhatatlan részvétéből merétnek életet ’s e’ részvét nálunk (ösztönszerű összetartás nem lévén örökünk) csak ama’ meggyőződés’ napvilágától nyerheti melegét. Miért is én e’ megtiszteltetést újabb bizonyítványul veszem arra, hogy az összes irodalom hátra tett és elkülönözött helyzetéből már már nálunk is ki fog emelkedni. Méltóztassék a’ tek. karoknak és rendeknek legmélyebb tiszteletemet és hálámat kijelenteni, s egyszersmind őszinte köszönetemet elfogadni azon szíves szavakért, mellyek kíséretében a’ reám nézve örvendetes végzést tudtomra adni kegyeskedett. Teljes tisztelettel maradok Tekintetes Alispány urnák alázatos szolgája Vörösmarty Mihály Bár Vörösmarty éles bírálattal illette a „táblabíró-világot”, mégis zalai barátai kedvéért „őszinte” köszönettel fogadta az „örvendetes végzést”, de egyúttal olyan megállapításokat tesz, mely tanulságos ma is számunkra. Ebben az időben írta a „Zalamegyetekhez” című versében: Nevet kerestek jó ügynek baráti? Van név: az egy, az oszthatatlan haza. Ezzel betelnek szív és ész határi, Ki hallott ennél szebbet valaha? Csakhogy ha név, őszinte név legyen, Ki mely nevet hord, a szerint tegyen. Viszály ne csapjon a jók táborába, Habár egy új czim jobban tetszenék. Nevet cseréljen a gaz és a kába, Becsületesnek egy jó név elég. S egy cél is, Zala fiai! Mingk két név: legény és atyafi? Egy név, egy elv, a Zalának büszkesége, Oly férfi milyen ritkán születik; Mi kell egyéb mint a jók összessége? S a vész hatalma rajtuk megtörik. És új ember lesz a gáton ott, Hol eddig viszály uralkodott. Deákot nagy megbecsülésben részesítették a Nemzeti Körhöz tartozó írók.. 1845-ben tiszteletére lakomát rendeztek, és elhatározták, hogy Deáknak emlékül albumot szerkesztenek, melybe a költő verset, a prózaíró emléksort jegyez be. A határozat végrehajtása elmaradt ugyan, de Vörösmarty, Bajza és Garay nem sokkal később megírták az ígért költeményt.12 Deák betegsége idején 1846. október 11-én Wesselényihez írt levelében Vörösmarty aggódását fejezte ki: „...Ferinél voltam nőmmel és nagyobbik fiammal. Most egy berlini orvos gyógyítja... Nem mondhatom, hogy rosszul van, de ő vértolulásról panaszkodik, mit vidám kedélye kisebb bajnak mutat ugyan, de élénksége csökkent s ebből gyaníthatni a bajnak alkalmatlan, sőt leverő hatását... Ilyen emberre szükség van a világon .. .”13 Deák a szabadságharc után visszavonultan élt kehidai és söjtöri kúriájában. 1854-ben gr. Széchenyi Istvánnak a kehidai birtokát eladja és Pestre költözött. Ekkor írta sógorának: „Márton napján szerencsésen Pestre érkeztem. Márton 120
