Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Fülöp István: Vörösmarty és Deák barátsága
kásáinak tekinthetők. És van egy közös problémájuk: a nyelv. Mikor ilyen rohamléptekkel halad a technika és a tudomány, és nem várt mértékben gazdagodik életünk, akkor nagyon fontos az új terminológiák közös megvitatása és kialakítása. A fordítók erkölcsi és anyagi érdekeinek védelme is könnyebb, ha tömörülnek. Szervezettségük a fordítások minőségének emelése és a fordítói utánpótlás nevelése szempontjából is előnyös. A beszélgetés további során újra a műfordítás időszerű problémáira terelődött a szó. Zlatko Gorjan elmondta, hogy a nemzetközi konferenciákon fölmerült a kérdés, hogy ki jogosult verseket fordítani. Vajon ehhez költőnek kell lenni? A gyakorlat megcáfolja ezt a feltevést. Gorjan elmesélte, hogy Jugoszláviában heten fordították le Dante „Isteni szánjáték”-át, és a fordítások közül nem a „hivatásos” költőké, hanem egy történelemszakos tanáré a legsikerültebb. Rainer Maria Rilke és Stephan George nagy költők voltak, s talán éppen ezért Rimbaud fordításaikban is inkább önmagukat adták, mint a francia költőt. Ezek a példák is bizonyítják, hogy a műfordításhoz sajátos adottság kell, ami természetesen magában foglal egy bizonyos költői érzéket is. Zlatko Gorjan, aki maga is műfordító és három nyelven ír, fordítói eszményének illusztrálására ezután felolvasta néhány műfordítását és a versek eredetijét. A magyar műfordítók hozzászólásai után a vendég azzal fejezte be érdekes és helyesléssel találkozó fejtegetéseit, hogy ma, amikor a békés egymás mellett élés jelszavát hangoztatjuk, elsőrendű a fordító, az író alteregójának szerepe. A népek közötti gyűlölet többnyire a tudatlanság, vagyis nem ismerés következménye. Ennek felszámolásában a fordító a hídverő az egyes nemzeti kultúrák között. A műfordítók, a világirodalomnak ezek a nagykövetei nagy szolgálatot tesznek a népek közötti közeledés és barátság ügyének. FÜLÖP ISTVÁN VÖRÖSMARTY ÉS DEÁK BARÁTSÁGA Mindketten a nemesi rendhez tartoztak. Vörösmarty apja gr. Nádasdy Mihály gazdatisztje, földesúri alkalmazott, elszegényedett nemes. Deák középbirtokos. Osztályhelyzete, s a reformkorszakban jelentős szerepe, viselt zalai követi tisztsége és következetes törekvése miatt a szabadságharc elbukása után sem változtathatta meg magatartását. Deák cselekvő politikai tevékenységével, Vörösmarty írói művészetének páratlan gazdagságával szolgálták a nemzeti függetlenségre irányuló törekvésüket. A népi irodalom csodálatos szépségének felismerése és annak a hangnak tükröződése, s ahogy Vörösmarty költészetében megszólalt, elsőként tett kísérletet arra, hogy az „irodalom osztálykülönbség nélkül, minden magyar közkincsévé váljon.”1 A társadalmi megújulást, a függetlenség gondolatának útkeresését, a szép- irodalom tartalmi megújhodását éppen olyan erővel vitte előre, ahogy Deák reformpolitikájában a nemzeti szabadság kivívásának szolgálatára irányuló 115
