Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Bakonyi betyárdalok
Kanászbaltá j ukat, baloskájukat sokat használták verekedés közben, meg a mindennapi életükben is. Cserfabokor ereszd el a gatyámat, A fényes baltámmal rögtön leváglak. Hárságy (Szentgál) Használták az ostort is fegyverként. A végére sokszor ólomgolyót vagy acéltüskét kötöttek, s a vér kiserkedt ütésük nyomán. A lőfegyverek közül mind a „rébolver”-t, mind a pisztolyt, mind a „dufla fegyver”-! megéneklik. Rébolvérém előkaptam Hatot mingyár agyonlőttem Zirc Dupla pisztoj sej, haj, nem látszik a subától, Savanyú Jóska nem fél kilenc zsandártól. Dudar Végigsétál, végig a zöld erdőbe, Dufla fegyver, vágott vassal megtöltve. Tündérmajor A vágott vas a roncsoló dum-dum golyó, mely találat esetén hatalmas sebet ejtett. S milyen ő maga, e zöld erdők, barlángok lakója? Milyennek ismeri népünk a betyárt, milyennek írja le népdalainkban? A betyárt a pásztorember s a szegény-ember a szabadság, a függetlenség, az igazság bajnokának látja, ezért rokonszenvez vele, ezért bújtatja, rejtegeti s gondoskodik tőle telhetőleg — róla. Lovát is azért nem adja oda a zsandárnak, csendőrnek. Szilaj csikó nem eladó, Nem is csendőr alá való. Mer ha arra csendőr ülne, Szabad ember sose lenne. Még ha kirendelik is a betyárok kézrekerítésére, akkor is talál módot, hogy a maga módján megakadályozza fogságba ejtésüket. Kisfaludy Sándor így ír erről Szegedy Ferencnek: „Egy harmadik Vármegyéből egy néhai diétális Ablegatus nékem ezt írá: »A’ nép azt mongya: Subri a’ szegény embernek ád, és az Urakat a’ Császár akarattyából rabollya. Kirendeltetvén a’ hajtásokra, zúgolódtak és elrejtették magokat,’ s bottal kellett őket kergetni.« — Szörnyűség, milly néplázasztók lappangnak hazánkban!” Mert a nép is tudja s a betyár is magáról, hogy betyárélete, bújdosása csak a társadalmi rend igazságai elől való menekülés. Milyen sűrített költői képben foglalja mindezt egyetlen négysoros dalocskánkba népköltészetünk: Búra, búra, búbánatra születtem, Nem is igaz anya nevelt fel engem. Mostoha volt, mostoha a világ is, Száraz földben elhérvad a virág isi Bakonyoszlop A társadalmon kívül álló betyár tisztában van vele, milyen sors vár rá elfo- gatása esetén. Mégis szinte vakmerő bátorsággal követi el újabb és újabb tetteit. Ezre viszi a vére, ilyen a természete. 106
