Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Simonffy Emil: Vándorszínészek Nagykanizsán 1854-ben

Június 18: Szigeti József: Viola vagy Az alföldi zsiványok. Énekes népszínmű. Eötvös József „Falu jegyzője” c. regénye után. Zene: Bognár Ignác.

Június 19: Seribe: Egy nő, ki az ablakon kiugrik. Énekes vígjáték tánccal. Magyarosította Somolki Ferenc.

A műsor változatos, ha több is benne az énekes darab, találunk prózait is. Ebben az időben a népszínmű és a francia vígjáték uralkodott a magyarországi színpadokon, ez itt is világosan megmutatkozott. Kétszer csak egyetlen darabot tudtak játszani, Szigligeti Edének egy népszínművét, A cigányt. Az 1853 decemberében Pesten bemutatott darab gyorsan eljutott Nagykanizsára, sikere viszont már azt mutatja, hogy a nagykanizsai polgárság is a társadalmi problémák nélkül kívánja a nemzet igényeit kielégíteni. Itt a falusi környezet már csak díszlet, a megoldás a szegények iránt jóakaró földesúr kezében van, Szigligeti itt már lemondott a társadalmi valóság ábrázolásáról, helyette nemzeti illúziókat táplált.19 Szigligeti a legnépszerűbb szerző, a bemutatott darabok egynegyedét ő írta. Bemutatásra került a reformkori Csikós is, mely még hűen tükrözte a társadalmi ellentéteket (nem tudjuk, hogy milyen húzásokra kényszerültek a cenzúra miatt), a többi Szigligeti-darab azonban már családi komédia vagy sablonos bűnügyi történet.20 Két darabbal szerepelt a műsoron a kor másik népszerű színműírója, Szigeti József, a pesti Nemzeti Színház színésze, aki ebben az időben még Szigligeti hatása alatt állott. Bár Eötvös regényéből betyártörténetet formált, a közönség azért mégis az elnyomás elleni harc szavait hallhatta a Violából.21 Ebbe a sorozatba illeszkedhet a nagy reformkori sikert jelentő Peleskei nótáriusnak a bemutatása is.

A 12 bemutatott magyar darab mellett nyolc fordítás, „magyarítás” szerepelt a műsoron, feltűnő az elfordulás az osztrák—német szerzőktől (az északi német Görner darabja is a szász nyárspolgárt figurázta ki), a francia vígjáték és szalondráma uralkodott ekkor a magyar színpadon. Különösen figyelemre méltó, hogy két évvel Beecher—Stowe világhírű regényének megjelenése után már magyar vidéki társulat is játszotta a regény színpadi változatát.

A zeneszerzők között is ismert neveket találunk: Erkel Ferencet, Egressy Bénit, Doppler Károlyt22 és Szerdahelyi Józsefet.23 A bemutatott dalok szerzői között Petőfi Sándor nevét is megtaláljuk.

Szöllösi és Szuper társulata júniusban hagyta el Nagykanizsát, egy hónap múlva már német színészek hívták előadásukra a közönséget. A kisebb létszámú és Magyarországon kevésbé ismert24 Gustav Rostock igazgatása alatt álló társulat több mint két hónapon át — július 22-től szeptember 28-ig — játszott a Zöldfa (Grünen Baum) nagytermében.

Erről 35 színlap maradt fenn,25 műsoruk a következő volt:

Július 22: Delacour—Thilboust: Der Teufel. Dráma, fordította Prix.

Július 24: Kaiser:26 Eine Posse als Medizin. Vígjáték.

Julius 26: J. Lang: Die Herzogin von Praslin. „Valódi történet”.

Július 29: Nestroy:27 Einen Jux vili er sich machen. Bohózat.

Augusztus 1. Benedix, Roderich: Das Gefängniss. Vígjáték.

Augusztus 3: Baumann: Das Versprechen hinterm Herde. Népszínmű. Előtte: Ein Arzt. Vígjáték, franciából szabadon fordította A W. Hesse.

Augusztus 5: Kaiser: Die Hammerschmiedin aus Steiermark. Bohózat.

Augusztus 6: Adam und Eva. Tragikomikus életkép, szerző nincs feltüntetve. Augusztus 8: Holbein, Franz Ignaz: Das Alpenröslein. Színmű.

Augusztus 10. Kaiser: Der Viehhändler aus Ober-Österreich. Tragikomikus jellemkép.

90