Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Simonffy Emil: Vándorszínészek Nagykanizsán 1854-ben
Irodalomtörténetet, mely nem morális ítélkezés, nem politikai tartármár- tás, nem a kezükbe pennát fogó emberek nápszámlálása, nem is általános mondatok szétosztása életüket írással elpazarló léhűtők közt, hanem: először is az irodalom fejlődésének megmutatása minden műfajban, másodszor az egyes írók teremtő erőinek, eszközeinek sajátos megmutatása. Tessék kezébe venni egy igazi francia irodalomtörténetet, egyik írónál sem fogja találni, hogy hazafias vagy nem, fennkölt vagy lennkölt, van-e benne nemzeti szellem vagy nincs, akarja-e a cipőtisztítók szocializmusát vagy nem, hanem irodalmi megmutatása az író lelki erőinek és munkáinak. Ilyen munkásságot kíván önnek híve Szabó Dezső a levél nem az én kézírásom. A heroizmusról ezúttal megfeledkezett. S leckéztetése sem fakadhatott komolyabbfajta bosszankodásból, mert nemsokára rá megküldte egy épp akkor megjelent, kisebb könyvét — ritka kitüntetésképp dedikálva: „Megbecsüléssel Sz. D.” SIMONFFY EMIL VÁNDORSZÍNÉSZEK NAGYKANIZSÁN 18'34-BEN A szabadságharc elbukott, de a forradalom vívmányait nem lehetett teljesen megsemmisíteni. A győztes bécsi reakció karmai között vergődő ország — ha súlyos korlátozottságok között is — haladt a polgári fejlődés útján. A városi polgárság szerepe nemcsak a gazdasági életben növekedett meg, hanem a kultúra területén is mind nagyobb szerepet játszott. Megjelent a színen a munkásság is. Zala megyében a városi fejlődés élén Nagykanizsa járt. Bár ekkor még vasútja nincs, azért már igen jelentős kereskedelmi gócpont. Több nagy — elsősorban gabonakereskedő — cég működött a városban, üzleti kapcsolataik messze túlnyúltak az ország határain. Hiteligényeik kielégítésére már működött a Nagykanizsai Takarékpénztár, az igazgató választmány többsége a gazdag városi polgárokból került ki.1 Ez a nagykanizsai polgárság túlnyomó részében német vagy zsidó származású és ebben az időben még nagyrészt német anyanyelvű volt.2 Egyrészt ugyan élvezte a nagy birodalom egységes vámterületéből adódó előnyöket, másrészt azonban a kapitalista fejlődés korlátozottságai miatt elégedetlen is volt a fennálló rendszerrel, amit még fokoztak Bachék zsidóellenes intézkedései is.3 A polgárság érzelmileg és nyelvileg is haladt a magyarosodás útján. Ez a városi polgárság, valamint a városban lakó csekély számú értelmiség, a hivatalnokok, a kereskedő- és iparossegédek jelentették a színház közönségét, adták a 'bázist a vándorszínészek nagykanizsai szerepléséhez. A közönségnek ezt a kétnyelvűsége ad magyarázatot arra, hogy 1854-ben két színtársulat is — egy magyar és egy német — tudott hosszabb ideig Nagykanizsán szerepelni. A magyar színészet az abszolutizmus idején fontos szerepet töltött be a 88
