Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - Molnár József: Ártatlan kártevő mellképe mozaik-technikával (elbeszélés)
dolok felőle. Aznaptól kezdve különösen ügyeltem, hogy egy percet se késsek és ne csússzon munkámba a legcsekélyebb hiba se. Így indult meg a küzdelem közöttünk. Sorra vettem besúgóit és jóhiszeműnek látszó bonoolgatás közben postáztam címére a mérget. „Résztvevő” sajnálkozásaim következetesen egy zsákutcában vergődő öreglánynak voltak címezve. Mi, nők ilyesmiben nagyon komiszak tudunk lenni. Férfiak inkább ölre mennek, vagy pofozkodnak. — Így használtam ki, hogy egymagám maradtam az otthonban képesített ápolónő; nem lehetett elküldeni. Mint beosztott, lényegesen előnyösebb állásból küldözgethettem mérgezett nyilaimat. Nemrég kaptam egy Cegléden feladott levelezőlapot. Aláírás nélkül ez a szöveg állt rajta: „Ha elválsz, kiszabaduló urad felkutat és megfojt. Erre mérget vehetsz.” Az igazgatónő állandó éjszakásnak osztott be. Hivatalosan azért, hogy az otthon orvosát a halálesetünk óta mindennapossá vált éjszakai felesleges hívásoktól mentesítsem. Valóságosan azért, hogy gyötörjön. Közvetlen emeleti szomszédságunkban lakik szüleivel egy aranyos 16 éves kislány. Megkértem szüleit: járuljanak hozzá, hogy illő havi tiszteletdíj mellett lányuk a gyermekeimmel egy szobában aludhasson. Nyugodtan telnek el éjszakáim az otthonban. Ezt a titkomat még nem mondtam el senkinek. Fiamból erdészt szeretnék nevelni. Vasárnaponként látok erdőjárásra készülődő hátizsákos, szöges bakancsos boldog fiatalokat a Múzeum-park bejáratánál gyülekezni. Nem voltam soha természetjáró, inkább csak sejtem, hogy milyen felemelő tiszta érzés ünnepet erdőben, természet békéjében eltölteni, A fiam jusson ilyen munkahelyre. Hétköznap is hátizsákosán induljon el munkájára — mintha ünnepelne — és teljen el békével, csenddel, napsütéssel. Csihaj Ottóné sz. Fennesz Borbála. VIII. (Az ellenőrzőbizottság orvos tagjának jelentése.) Az intézetben a megelőzést szolgáló higiénia, tisztaság mintaszerű. Elégtelen hatásfokkal csak a gyengélkedő részlege működik; itt sem a dolgozók jószándéka hiányzik, hanem a szakmai képzettség. Dr. Sonnleitner az otthonnal kötött szerződése szerint munkanapokon öttől hétig tartja rendelését. Ezen kívül sürgős esetekben — ez munkája kiegészítő részét képezi — köteles hívásra a nap bármely szakában az intézet rendelkezésére állani. Évekkel ezelőtt, amikor nevezett orvoskollégám első szerződését az otthonnal megkötötte, a gyengélkedőn nyolc képesített ápolónő teljesített szolgálatot. Ellenőrzésem időpontjában az intézetnek csak egy képesített ápolónője van. A szakképzett ápolónőkben említett hiány rendkívül megterheli az intézeti orvos munkáját. A képesítettek teljes létszáma idején az ápolónők gyógyszer- ismeretükkel, injekció-beadási gyakorlatukkal, csillapítók adásával el tudták látni a beteget a hivatalos látogatási időig. Előző évek orvosi naplói szerint havonta egyszer fordult elő sürgős kiszállás szükségessége. Egy Kiss Dénes nevű gondozottnak idén márciusban bekövetkezett elhalálozása óta a gyakorlatlan segédápolónők egy-egy erősebb asztmatikus köhögésrohamtól, egy véres vizelettől halálra rémülnek, és azonnal orvosért telefonálnak. Az így kialakult 47
