Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - Molnár József: Ártatlan kártevő mellképe mozaik-technikával (elbeszélés)
továbbá, hogy a Hedvig-majorban, volt osztálytársának leánya csak hajnali két órakor szülte meg gyermekét és ő — napi munkájától kimerülve — elfogadta barátja szálláskínálását. Kiss Dénes éjféltájban már agonizált és kórházba szállítás közben a mentőkocsiban meghalt. Ha közérdek nem követeli, akkor ilyen halálhír és vizsgálati dokumentumai: a boncolási jegyzőkönyv, az orvosszakértői jelentés stb. nem kerülnek az újságolvasó elé. Miután az első vizsgálat megállapította, hogy sem dr. Sonnleitner, sem más személy részéről mulasztás nem történt, a rendőrség lezárta az ügyet, és mi se láttuk szükségességét annak, hogy az esettel foglalkozzunk. Jóhiszemű olvasóink — ebben biztosak vagyunk — nem kívánják tőlünk, hogy megyénk minden halálesetéről és azok részletvizsgálati eredményéről beszámoljunk. Az adott esetben ismertetnünk kellett volna a boncolási jegyzőkönyvet, amely szerint vércukor hatására keletkező acetonmérgezés okozta Kiss Dénes halálát. Ismertetnünk kellett volna a rendőrség orvosszakértőjének megállapítását: csak azonnali kórházba szállítás tudta volna megmenteni a beteget, mert a helyszínen sem képzett betegápolónő, sem orvos — laboratóriumi vér- vizsgálat nélkül — nem ad be cukorbetegnek injekciót. Ugyanis a túladagolt inzulin épp úgy öl, mint a meghatározott százalékban vérben megjelenő aceton. Le kellett volna írnunk, hogy a szociális otthonban aznap 22 órakor az ügyeletes-váltás előírásosan megtörtént. A lelépő és a szolgálatba lépő nővér együtt járták végig a szobákat. Előttük Kiss Dénes nem eszméletlennek, hanem alvónak tűnt. Lélegzetén észrevehető volt, hogy nincs teljesen rendben, de aggodalomra nem láttak okot. A hatalmas vizsgálati anyag egymaga megtöltené vasárnapi számunkat. Szerencsére olvasóink nem igényelnek tőlünk közérdek szempontjából intézkedést nem igénylő eseményekről részletezéseket. Élnek azonban közöttünk olyan elemek, akik a sajtó fenti ésszerű gyakorlatát bizalmatlanság keltésére akarják és tudják kihasználni. Csak megvetés hangján tudunk szólni azokról, akik keresve bolházzák azokat az eseményeket, amelyekkel a sajtó nem foglalkozott; ezekhez találnak ki visszaéléseket, bűnügyeket, és suttogva vádakat terjesztenek, amelyek kivizsgálása feleslegesen köti le hatóságaink energiáját. Az ilyen emberek akkor boldogok, ha erőfeszítéseik nyomán — a rendszerünkbe vetett bizalom helyett — egyes dolgozóinkban a gyanakvás szelleme kerekedik felül. Ez számunkra Kiss Dénes másodízben kivizsgált halálesetének egyetlen tanulsága. II. (A pedagógus otthon igazgatójának aug. 2. keltezésű levele.) Sulikám, aranyosom segíts rajtam. Azért írok Neked, mert elveszettnek érzem magam. Tegnap behívtak a megyei titkárságra és ott egy beosztott közölte, hogy a megyei népi ellenőrző bizottság vezetőjének szabadsága alatt nekem kell egy váratlanul elrendelt vizsgálatot levezetnem. Szabadkoztam, de a beosztott megjegyezte, hogy a titkár elvtárs határozott kívánsága volt, hogy irányításom alatt folyjék le a vizsgálat. Amikor átvettem a feljelentésköteget, rögtön kínos nyomást éreztem a gyomromban. Oravetz — így hívják a MNEB vezetőjét — nem szándékozott most augusztusban szabadságra menni. Érted? Onnan tudom, mert 37
