Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 2. szám - Petar Segedin: Boldogság (elbeszélés. Ford.: Csuka Zoltán)

volna, az anyakecske földre hajtotta fejét, arra, ahonnan az odatévedt kis gyík közeledett, s fújtatni kezdett olyan erősen, hogy a por egész kis felhőit csapta fel maga előtt. A kis gyík elhaladt mellette s mindjárt a magyalfa törzse mögött eltűnt. A kecske utána fordult, s még egyre nagyokat fújt. Mikor megint békesség támadt, a kecske kis gidájához fordult, s gyengéden és gondosan tovább nyalogatta. A kis gida most már felemelkedett a mellső lábaira. Ekkor anyja kissé megduzzadt pofájával a tőgyéhez tologatta, s mihelyt a kicsike először kapta el a tőgyet, anyja tovább nyalogatta, tisztogatta, s mekegéséből most már a selymes boldogság egészen új hangja tárult fel, s ez a mekegés elveszett a földes kis udvarban, eltűnt, egészen eltűnt a térségben, aztán megint felbukkant, hogy újból eltűnjék és — megint felbukkant... Olykor-olykor a lombok halk, szinte az égből jövő zúgása csatlakozott ehhez a hanghoz, no meg Miko Pastir ritmikus szuszogása, amely a kis kőkunyhó ajtajának sötét hátteréből szivárgott elő.

Így tárulkozott fel az idő.

Csuka Zoltán fordítása

Barabás László: „Simon Lajos: Levél falura”

34