Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 2. szám - Maros László: Négyszáz órás munka (elbeszélés)

sonlót. Ja, és hogy ehhez tartsuk magunkat. Egyébként eszembe sem jutott volna próbálkozni, nekem túl intelligens.

— Ahogy mondod, túl intelligens — dünnyögte Talabér. Ujjai közé fogta az ecsetet, apró köröket rajzolt a levegőbe.

— Frézer, volt nekünk valaha is ilyen gyönyörű nőnk? Az a két testvér együtt nem ért annyit, mint a doktor felesége egyedül. Szerdán kicsalogattam a házból, lejött a patakhoz. Csütörtökön én mentem a házba. Csak annyit kért, meg ne lásson senki. Nagy körzetet jár be a férje és mindig megmondja hánykor érkezik. Még soha nem jött korábban.

— Frézer öleltél-e már ilyen nőt valaha? Tudod, milyen illata van, milyen bőre? Dehogy tudod, csak jár a szád a nőkről.

Frézer Talabér feleségére gondolt, a kérlelésére. Szabad komolyan kérni férfitől ilyesmit? Egyik nőnél sikerül, a másiknál nem. Ha befejezik a munkát, összepakolnak és hazautaznak.

— Olyan nő ez Frézer, hogy szétvertem volna a fejedet, ha közeledni mersz hozzá.

— Kár ennyire belelovalnod magad, holnapután utazunk — mondta szárazon Frézer.

— És, ha a közelben kapunk munkát, ha . ..

— Sokat napoztál, az tett beteggé.

Elhallgattak és a nagy csendességben újra hallatszott a madárfütty, az országúiról a teherautók zöttyenése. Még nehéz teher emelése közben sem jó a hirtelen támadt csendesség, jobb nyögni, jajdulni vagy káromkodni.

Öcsi indult elsőnek a laboratórium felé. Ott tartották utcai ruhájukat és az élelmet.

Hengeres megint füstölt halat hozott, a küszöbre ült enni. Egyszer már kidobták a félig telt konzerves dobozát. Nem akart kötekedni.

Frézer Öcsit ugratta ritka szakálláért, Talabér kihajolt az ablakon, mint akinek semmi köze a többiekhez. Gondosan becsomagolta aztán kenyerét, és intett, hogy kezdjék a munkát.

— Hogy értetted, hogy beteggé tett a Nap? — szólt Frézerhez.

— Otthon vár az asszony, te meg játszod a hősszerelmest.

— Látod Frézer. Hát mi közöd ehhez? Mi közötök az életemhez? Mond- tam-e én egyetlen hecced után is, hogy aljasul becsaptál valakit? Mondtam-e én, hogy nyitott nadrággal ülni egy lány apja előtt, az nem vicc?

— Nős vagy.

— Hogy emberek élnek így, a másikat lesve! Amikor felálltam az asztaltól, visszafogtál, hogy hagyjam a fenébe. Ki kért meg hülyeségekre?

Frézer tiltakozhatott volna, hogy egyáltalán nem érdeklik Talabér ügyei, de Talabér a mondat közepén megmarkolta Frézer karját, és olyankor már nem illik tiltakozni. Konokul ismételte hát:

— Nős vagy.

A mérleges munkája semmit sem ér, ha rosszkedvűen csinálja. Csak milliméterrel helyezze odébb a nehéz alkatrészt és a megengedettnél pontatlanab- bul. A hitelesítő fejét csóválja, nem üzlet úgy.

Hengeres még nyúlt az ecsetje után, aztán felrúgta inkább a dobozt a maradék festékkel.

— Elég a kozmetikából. Eresszük vissza a szánokat.

Frézer bólintott. Hengeres és Öcsi lemászott az aknába. Talabér és Frézer

18