Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - Cserhát József: Látogatóm, A havazás zenéje, Alszik, Tanúnak hívlak (versek)
TANÚNAK HÍVLAK Az az idő idáig szaladt. . . Te vagy a tanúm, hogy falakra falat rakhatott volna bennem a halál. Húsz éve vagyok hű fiad, húsz hosszú esztendeje már. S ebben a kétszer tíz esztendőben volt gondom bőven: lebontottam a romot magamban. Tanúm vagy. Tudod, hogy igazam van. Roncsok között és romok alatt Te tártad föl akkor a titkot: nem hamvadt el a Gondolat, minden tavasz arra tanít, hogy nem vagyok árva! Tőled tudom, mért van igazam, mitől szebb a madarak szárnya, mit hozhat a másnap, amikor bennem a vigasztalásnak virágkeze van. Nyársak hegye, kötelek görcse bennem. Azóta — lásd — már arcom is barázdált. Tőled tudom: nem arra szültek engem, hogy véremben más áztassa lábát, s ujjam a késnek odaadjam — itt van, csak hegyezgessék .. . Egem ha néha el is sötétül, húsz éve már, hogy háború nélkül küldöd vissza ereszemre a fecskét. (1965)
