Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - Bárdosi Németh János: Amíg van idő (vers) - Hajnal Gábor: Kábán tűröm (vers)
Bárdosi Németh János; AMÍG VAN IDŐ Milyen hirtelen jön a szomorúság egy garatra futó víz cukor édessége és hörögsz — kapkodsz a levegőért iszonyat fojtogat a légszomj szörnyűsége pedig az imént még néztem a kezed virágait melyet felém nyújtottál és én egész életre szóló szeretettel akartam megsimogatni — Amíg van idő egy pillanatra se késsen a köszönet és hála virágait öledbe rakni mind mert visszahozhatatlan ha a Hold benéz ablakodba és szemeden kifakad az árvaság rettenetes magánya. Hajnal Gábor; KÁBÁN TŰRÖM Hangzavar üldöz, zenefoszlány borzolja sajgó idegem, e lárma értelmetlen, ocsmány s a csendet sehol se lelem. Belső zeném szertezilálja, a vers csüggedten lehunyja szemét, üldöz szívdobogásos álma, kábán tűröm, semmi se véd. Hangzavar üldöz — Erinniszek átka? — kakofónia egész nappalom, harmóniám szertecibálja, a lélek feszült sajgás, fájdalom.
