Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 1. szám - SZEMLE - Bárdosi Németh János: Várkonyi Nagy Béla: Egyszerű varázslat

S végül a csúcs (a kötet legrangosabb verse):

Hemingway öreg halászával mondom:

„Az élet csúcsán, túl a hatvanon hajlamosak vagyunk a bölcsességre: felismertem néhány alapigazságot, s ezekhez váltig ragaszkodom: egyik útitársam a remény, nem akart tőlem elszakadni, pedig egész életem tele volt csatakiáltásokkal, s az iskolapadból úgy szalasztottak a frontra, hogy nem tudtam elbúcsúzni saját fiatalságomtól.

Derekamra szíjazott kézigránátokkal kúsztam az élet perifériáin, ,

vezényszavak hasaltak le mellém puffanva, mint tömött cementzsákok.

Hemingway öreg halászával mondom:

„Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni”.

Az ember örök,

mint szülőanyja, az anyag,

és halhatatlan,

mint a szívós elemek;

nézzétek:

betört a mindenség útvesztőibe, és szálláscsinálókat szalaszt a végtelenbe!

Fiatalok —

szeretnék együtt tapsolni veletek, ha majd a bolygók hegyfokára tűzi teremtő kedve lobogóit.”

Igen, ismét a hit, a fiataloknak adni „szökevény ifjúságát”. Várkonyi Nagy Béla költészetének izzása, hatóanyaga méltó az átvételre és megtartásra. Ez legnagyobb adománya költészetében: emberi értelmének és szuggesztiójának. Költői dísze pedig páratlan pátosza, a mindig, mindenütt magas hőfokon tartott ihlet, a szavak szép ötvözete. Szóval, ahogy írta gazdag és irodalmunkat gazdagító kötete címlapján: az Egyszerű varázslat emberi és költői összhangja.

(Szépirodalmi, 1965.)

Bárdosi Németh János

143