Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - SZEMLE - Ferencz Győző: Galabárdi Zoltán: Jégvirág
súbb-gyorsabb agonizálás minden élet ötven után.” Abban még csak a titkot kutatta, ebben a kötetében — úgy látszik — megnyílt előtte: nem félelmetes bizonytalanság többé, hanem titoktalan egyszerűség: „titkos mátka”, „minden Érdekes, érdemes és tanulságos végigfutni gondolatban Galabárdi Zoltán, a zalai származású, s magát ma is inkább zalainak, mint fővárosinak valló József Attila-díjas író eddig megjelent regényein. Elsősorban azért, mert módszeréről kapunk így átfogó képet. Az első kettő (Papsajt, Cigányát) sziporkázóan ötletes, jobbítani akaró, szocialista szatíra volt, melyet a gondolatibb, s elsősorban pszichológiai problémákat feszegető Kígyókő követett. A Felmegyek a miniszterhez forgatókönyve ismét a szatíra fegyveréhez nyúlt, s ugvanígy a Móres című regény is. Szatirikus írásait sok ágon futó, igen változékony cselekmény jellemezte. Az Átkozottak című regénye újra lélektani kérdések boncolgatásával volt teljes. A világ rendje című kisregénye azonban már kevesebb mozgalmassággal, inkább a tudat formálódó, kikristályosodó oldaláról vizsgálja egy parasztember, s a környező világ dolgait; így segít abban, hogy a parasztság évszázados görcsei föloldódjanak. S a közelmúltban, a felszabadulás 20. évfordulóján jelent meg az író Jégvirág című regénye, amely talán még téma- választásában is A világ rendjének folytatása, mintegy kiszélesítve annak ábrázolási körét. Mert amíg az előbbi egy parasztcsalád életét vizsgálja, s ennek az életnek, a paraszti gondolkodásmódnak a mai falu változásaival együtt járó fordulatait elemzi a maguk összefüggéseiben, addig a Jégvirág alapproblémája az, hogy ha egy tősgyökeres parasztlegény feleségül vesz egy izig-vérig pesti munkáslányt, lehet-e ebből jó házasság, vagy törvényszerű-e a kapcsolat hajőnásznál teljesebb ősi nász”, „rettentő csoda, de ... természetes.” Természetes csoda. Miként költészete is az. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Z. Szabó László Galabárdi Zoltán: Jégvirág törése. Ez a téma, társadalmi méretekre nagyítva, annyit tesz, hogy a munkás— paraszt szövetség jelenleg hogyan áll, kibírja-e a megpróbáltatásokat, s az elmúlt húsz évben végigélt, a szövetséggel kapcsolatos politikai tévedések nem húsba- vágóak-e? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása, akár csak az egy családon belüli morális és világnézeti szituáció megoldásának nézzük, akár társadalmi jelenséggé bővítve vizsgáljuk, mindenképpen rendkívül nehéz és határozott ideológiai alapállást, pártosságot, s a fejlődés, a távlati lehetőségek, a jelenlegi összefüggésekkel való össszevetését kívánják meg az írótól azon túl, hogy regényének hőseit is úgy kell mozgatni, s olyanokká kell formálnia a cselekmény során, akik végül is ezeket a kérdéseket helyesen, eligazítóan válaszolják meg. Galabárdi már az alaphelyzettel is jellemezni akar: ahogyan a fiatal házasok is most indulnak el, úgy a munkás—paraszt szövetség is tulajdonképpen kezdeténél tart. így lesz a formailag én — regényből és felszínes ítélettel család- regénynek is vélhető műből — társadalomrajz. Biczó Erik, az ifjú férj para iztgye- rekből lett autószerelő. Ám a munkás- osztályhoz való tartozása még nem tudta olyanná formálni, hogy megtalálja helyét Bartos Ilona, a prolicsaládból való pesti lány mellett. Ezernyi nyűg húzza vissza, régi, megcsontosodott szokások pántja szorítja, s legfőképpen a magánakvaló- ság, az ősi paraszti önzés, csak-ma- gára-gondolás, alakoskodás jellemző rá. A kettőjük között kipattanó, tömör 139
