Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Grábics Frigyes: Győri "beszélő házak"
Széchenyi igazolva látja legsötétebb rémképeit. „Én a csillagokból olvasok. Vér és vér mindenütt! A testvér a testvért, nópíaj a népfajt fogja mészárolni engesztelhetetlenül és őrülten. Keresztet rajzolnak vérből a házaikra, melyeket le kell égetni. Pest oda van. Száguldó csapatok dúlnak szét mindent, mit építőnk. Ah, az én füstbe ment életem! Az ég boltozatán lángbetűkkel vonul végig a Kossuth neve — flagellum Dei.” Orvosa és jóemberei végre rábírják, hogy hagyja ott a fővárost; családját már korábban hazaküldte Nagycenkre. Szeptember 5-én utánuk indul. Alig hagyják el Budát, a gróf kiszökik kocsijából, vissza akar menni, mert őt — úgymond — miniszteri tiszte kötelezi. Egy következő megálláskor öngyilkosságot akar elkövetni. Esztergomban a Dunába ugrik. Szó szerint igazolta Metternich véleményét: „Egy nagy hibája van: túl nagy a szíve; a nagyszívű államférfiak szerencsétlenek lesznek.” Egész úton kapkodva és az őrület logikájával készíti a mérleget életéről. Komáromnál egyik legkorábbi közhasznú ténykedése is eszébe juthat, a győri csata, 1809-ben. Először az erődítési munkákkal kapcsolatos- pénzügyeket intézte. Mikor aztán a csata elveszett, a visszavonulás tervét kellett egy dunai csónakon Győrből Komáromiba vinnie a francia vonalon keresztül. Meg ezzel a Danával is sok baja volt a győrieknek. Sérelmesnek találták, hogy a hajó csak Pesttől Gönyüig közlekedik, s őket, a legnagyobb gabonakereskedő központot elkerülte. Nem sokkal később elégedetlenségükben önálló gőzhajó társaságot akartak szervezni. Mindkét ügyiben néki mint a helytartó tanács kebelében működő közlekedési bizottság elnökének kellett nemet mondania. Most — hogy változnak az idők — közlekedési miniszter, aki éppen közlekedik, vagyis inkább menekül. Itt Győrött régi jóbarátság fűzi a megye és a város vezetőihez. Balogh Kornél, Bezerédy Ignác jóemberei, Zichy Ottó, az egyik legtekintélyesebb vezérférfiú meg éppen hogy fogadott fia. Nem tudná megmondani, hogy Cenik és Pest között hányszor állt meg a városban, mert valami oka mindig volt, hogy barátait, párthíveát felkeresse. 1838 óta díszpolgár is. Az erről szóló okiratot Czeh Jánostól, a város főfoírájától kapta, akit mint akadémiai tagot régóta becsül. Tiszteleti taggá választotta a Győri Olvasó- egylet is, ahol — mint ezt Naplójában is feljegyezte —■ rendszeresen olvassák műveit. A megyeháza épületében van a kaszinó. Tavaly januárban mekkora visztpartiba keveredett itt. Ezt a játszmát viszont végérvényesen elvesztette. Még akkor is, ha ezt a bájos teret itt a karmelita atyák előtt róla nevezték el. De a Koísuthról elnevezett utca sokkal hosszabb! Miért állunk meg? Mindegy! Ilyesmiket gondolhatott, ha győri emlékeit akarta feleleveníteni. De valószínűbb, hogy mindebből semmi nem jutott eszébe. Az csak a biztos, amit a mindig jól értesült Ecker János jegyzett fel naplójába: „Széchenyi István grófot, aki megőrült, kocsin hozták ide, és innen viszik Cenkre. 8-án és 9-én Győrött volt. Útközben néhányszor kiugrott a kocsiból, összevissza beszél, magát és Kossuthot vádolja Magyarország zavaros helyzete miatt. Felesége Győrig jött elébe egy orvos kíséretéiben. A Bárányban szállt meg. El akarták tussolni az őrültséget, a heves lázzal magyarázzák.” Az útitársak vallomásaiból azt is tudjuk, hogy Széchenyi nem fogadta el felesége szolgálatait, az dol- gavégezetlenül utazott vissza, ő pedig férfi kísérőivel utazott tovább — soha vissza nem térendő — Döbling felé. Nyomában pedig megérkezett Jellasich hordája. Gyorsan tovább is kotró- dott. Toborzó kőrútján járt itt a nagy ellenlábas is. és talán volt egy pillantása minisztertársa utolsó magyarországi szálláshelyére. Aztán 1849-iben eljött ae
