Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Cs. Nagy István: Weöres Bóbitája
CS. NAGY ISTVÁN: WEÖRES BÓBITÁJA Az ezer alakot öltő próteusi Weöres egyik arca a Bóbitában, a gyermekverskötetben rajzolódik ki legkarakterisztikusabban. Hol van világának súlypontja? A földi mozgásvilágból, a „látszatvilágból” a mozdulatlan ős-egészbe vonzódó nihilizmusban? Az egyik Weöres már ifjan unja a „fajfenntartás zöld igáját”, s azt vallja: „legbenső mivoltom maga a nemlét”, s legújabb kötetében is jelen van ez a szólam: Élet s halál nem érdekel, csak az a harmónia kell, mit nem hordozhat az anyag, s nem tudhat róla értelem. Élettagadó menekülés, modern siralom-völgye-koncepció, a test-börtönből vágyódás „vissza, az Isten szerelmébe”, a történelem afféle „élünk-forgunk és semmi változás”. De éppen ilyen korán megjelenik Weöres lírájában az ellenpont is: szánalommal tekints sziklákra, rögökre: mért vannak örökre, mikor csak a múlandó lelhet örömökre? A nyugtalanság oka tulajdonképpen ez: Szép a való! szebb, mint minden mese, kár, hogy mindünknek hűtlen kedvese. A Bóbita (1955) a weöresi derű tiszta képlete, az életigenlés revelációja. A nagy- tudatosságú doctus-költészet és az intuitív-ösztönös alkotókedv nászában fogant ez a ciklus. Az alakváltó, százhűségű Próteus számára minden új témái—formai kísérlet mindig valódi költői élményt jelent egy-egy időszakban: a gyermekvers is. Ezért a legnagyobbat mondhatjuk el róla: gyermekversei egyenértékűek bármely korszakának verseivel, saját költészetének szintjén állnak, nem jelentenek gügyögő kitérést a költői pályán, a gyermekvers is egy útszakaszt jelöl, amelyet szükségképpen be kellett járnia a költőnek. Nem is időben körülhatárolható útszakasz ez, hanem „belső útszakasz”, a weöresi világ egyik lépcsőfoka. A Bóbita darabjait tulajdonképpen a Rongy szőnyeg-ciklusból és a Magyar etűdök futamaiból válogatta. A játszin szeszélyes ujjgyakorlatok népköltészeti ihletése azonnal fölismerhető. A Bóbita ötvenkét verse páratlan, egyszeri teljesítmény. Egyenletesen magas művészet, selejtje nincs, csupa remeklő telitalálat. A gyermekvers rangjának visszavonhatatlan bizonyítéka. A magyar gyermekvers a Flóri könyvétől Pósa hatalmas életművéig egységes jegyeket mutat. A tartalom a gyermek legközvetlenebb élményanyagára korlátozódik: család, játszótársak, játékok, iskola, állatok, természet. A didaktikus szándék elmaradhatatlan és szembetűnő. Formában: csengés-bongás, egyszerű nyelv és ritmus a követelmény. Pósa után is a dilettánsok, epigonok 70
