Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Madách személyisége

igazságtalan és lomha igazságszolgáltatás, az érdekek rejtett hálózata undorral töltötték el” — írja Voinovich. De Madáchinak Szontagh Pálhoz írt levelei is ezt az állapotot és szemléletet tükrözik: ,,De mit tudok én írná ezen parlagon tengődő, juh és marha nyájnál alig egyebet láttató homoki legelő alakú, régen elvénült czopfal hadonázó bunkokratikus megyei élet nyomorúságos állapotának mávaltjából?” (Madách: Összes Művei, Dp. 1942. II. köt. 982. old.).

Madách e paprikajancsik nyüzsgésétől elkülöníti magát, és mint a nagy egyéniség önbecsülésének a titánja gyűlöletét a paroxismusig 'duzzasztja föl. Önkifejtését, megvalósulását sürgeti beteg teste, életvágya űzi—kergeti — ekkor még a tisztesség határain belül, nem úgy mint később felesége elűzése után -— egyik lánytól a másikig. Szerelmeinek külső története sókkal szélesebb skálán mozog, mint a legdúsabb fantázia képzelhetné, és Petőfiével vetekszik.

Mit keres az ifjú Madách még ifjabb szerelmi partneraiban? Főleg és elsősorban önmagát. Szerelmei nem is szerelmek, hanem élménykeresések.

Idevágóan és közbevetőleg itt kell megemlítenünk személyi kapcsolatát, barátságát Szontagh Pállal, aki a maga eléggé frivol, cinikus, kíméletlen és destruktív egyéniségével Madách disszonáns személyiségfejlődési irányát — külön csen nő szemléletéiben •— méginkább polarizálta.

Élménykeresésében ilyen előzmények után kerül sor sóvárgó életvágyának legnagyobb fellcbbanására, Fráter Erzsivel való megismerkedésére 20 éves korában. Házasságra jó másfél év múltán kerül sor, de e várakozási idő is az egyre növekvő lelki válságának az ideje. E válságnak fckozója a már említett oki nyalábon túl újabb tényező: ösztönéletének túlburjánzása. Vulgo: erotiz- musa. Ez a beteges érzékisége kompenzációképpen szükségszerűen következett testi állapotából. A halni készülő test öntudatlan tiltakozása ez az életvezetés — a maga módján — az enyészet ellen. E megállapításunk nem munkahipotézis csupán, (hanem Madách válás utáni életéből bizonyított tény.

Élete ekkor egy enervált Túri Danié, aki erotikus dühéiben fogyasztja, pusztítja önmagát és környező világát, míg végre ösztönélete valamennyire lecsillapodik, szocializálódik, szublimálódik, éteribb szférákba jut. A pszichológia ismeri ezt a kompenzációs folyamatot. Ebből a folyamatból érthető meg kontrapoláris nő-gyűlölete és nő-tisztelete egyben. Csak azdk tudják úgy gyűlölni a nőket, mint ő, akik ki vannak szolgáltatva nekik. Ez triviális közhely Euripidésztől Strindbergig.

Madách szemében a nő vonzó és taszító, hű és álnak, megfontolt és köny- ny.elmű, jóság és cinizmus mikrokozmosza, bolygó lidércfény, mely éjjel ég. bolyong és örvénybe csal, s mégis megfoghatatlan, ahogy nem szó szerint, de lényegileg írja híres levelében 1844 februárjában Szontagh Pálnak Fráter Erzsikéről. Pedig nem Fráter Erzsi volt ilyen, vagy általában a nő, hanem Madách- nak a benső énje, amit aztán iprojiciált mindenre és mindenkire. Madách ekkor----pedig még utolsó nagy csalódása előtt áll — már a nőben nem egyszerűen

c

sak nőt lát, hanem világprincipiumot, az életfolyamat egyik bipoláris alap- principiumát. Erre a filozofikus felismerésre hallatlan absztraháló képessége ilyen korán eljuttatta, és amelynek szemléletéiben írja nemcsak Tragédiáját, hanem szinte serdülőkori nő-férfi tématikájú drámáit, elbeszéléseit és töménytelen mennyiségű verseit is.

Idevágóan azt sem tekinthetjük véletlennek, .hogy a halála évében 41 éves koráiban írt akadémiai székfoglalójában is a nőről értekezik, és elnézést is kér témája miatt. Tárgyát elsősorban esztétikai szempontból vizsgálja, de helyet kap benne a nő biológiai gyengeelméjűségének a konstatálása, mintha csak

03