Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Írók, levelek

t

TANULMÁNYOK,

KÖZLEMÉNYEK

VÄRKONY!NÁNDOR:

ÍRÓK, LEVELEK

G e 1 lé r i Andor Endre

Az első kezdőkorából származik. Ugyanis az 1920-as évek végén iparkodtam megismerkedni azoknak az íróknak munkáival, akiknek írásai önállóan, könyvalakiban még nem jelentek meg. Evégből megkértem néhány ismerősömet, tolmácsolják kérésemet a fiataloknak, akikkel nem álltam kapcsolatban. Bánátom, M. Pogány Béla (regényíró, a Nyugat munkatársa) szólt Gellérinek, ki ekkor az alábbi, igen jellemző s naiv őszinteségével ma is üdítő hatású levelet írta:

Tisztelt Uram!

A „Magyar Korona” kávéházban dr. Pogány úr szólt, hogy küldjem el önnek néhány novellámat.

Ez a három novella egymástól független; csak a kedvesem gépelte őket igy egybe: március 30-ára, amikor a születés napom van. •— Az első kettő a Pandorában [Szabó Lőrinc lapjában] jelent meg; a harmadik „Az Estben”. — [Itt kitörölt mondat következik, szövege: Inkább az igazság, semmint a hiúság kedvéért küldöm.] Legyen szíves, küldje vissza majd; címem: Gelléri Andor Endre Budapest, 3. Timár-ucca 24.

Meglehetősen idegenkedtem attól, hogy ezt a levelet föladjam; hetek óta húzom-halasztom. De Fenyő László mégis rábírt: — Ha ismerne a Várkonyi, elhinné, hogy nem hiúságból, hanem más valamiért küldöd el neki az írásaidat. — Mondta, hogy egy rózsa megőrülésének a történetét; egy uccai klozet kirablásának a történetét — s még rengeteg, egy kötetre való írást adjak postára. Én azonban ezeket (Szabadulás, Álom szűz, Meztelenül) szeretem legjobban.

Rossz így, egy ismeretlen úrnak írni; de mi az ördögnek legyek nagyképű és írjak így: T. Uram! Hallottam ... stb ... szóllak ... stb .., és így közlöm, hogy:... miért is bátor voltam-----------N

em, szó sincs erről: ez a néhány sor úgysem számít, az öndicséret se — sokkal többet ér majd, ha tetszeni fognak az írásaim és ha nem feledkezik meg elolvasni: Körös Andor és Illés Endre igen szép tárcáit. [Ti. Gellériről.]

Uram! Ne kösse politikai hangulatokhoz magát: mert akkor a könyve csak addig ér valamit, amíg a párt színét kihúzza a Nap. Ne nézze a külső firmát: Est-lapok! A mögötte levő álmodozókat és a kiváló tehetségeket figyelje, aminő Papp [így] Károly is!

55