Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - Cserhát József: Az új születése (vers) - Szapudi András: A fegyverek éjszaka leborulnak (vers)
Cserhát József: AZ ÚJ SZÜLETÉSE Ha találkoznak a mutatók — a könnycseppfényű óralap alatt — mindig csak egy pillanat a csók: egy fővesztésre ítélt pillanat. Ha találkoznak, olyan az, mintha — két élével — előbb csak lassan zárul az olló, és odafönt a másodperc nyakán összecsattan. Olyan az, mintha sorsa elől összeszaladva — két reszelő morzsolna szét egy régi csillagot... De a fekete 12-esen két mutató egymásra fektetett pallosa enged: új csillag ragyog! Szapudi András: A FEGYVEREK ÉJSZAKA LEBORULNAK * A fegyverek éjszaka leborulnak. Olyankor nem. érzik tagjaikon tenyerünk biztonságát, megbomlik nyugalmuk s félnek magukban — Félnek a csavargó állatoktól, az ördög kutya-kölykeitől, kik éjjel körül csaholják szívük — A fegyverek éjszaka félnek elaludni, akár a lombos képzeletű gyermek, kit farkas hajkurász az ébredésig — A fegyverek éjszaka leborulnak, s mert jószándékúak, így énekelnek: „Ne vigy minket a kísértésbe, ó, istenünk, és adj örök-nyugodalmat, oldozd fel eredendő bűnünk, hisz mérhetetlen nagy a te hatalmad, a sátán fattyait suhintsd villámaiddal, s törd le a gonosz gyémántos agyarát, nagy csülkű lovakkal gyúrasd a pocsolyába az öldöklés fekete himnuszait — S adj szelíd álmot minékünk, Uram.” A fegyverek éjszaka leborulnak ...
