Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Z. Szabó László: Arcképvázlat Szakács Sándorról
Arcképvázlat Szakács Sándorról ŰJSÁGHlR: Szakács Sándor színművész, a Nemzeti Színház tagja, tragikus hirtelenséggel 48 éves korában elhunyt. „A színész lassan felemeli a jobb kezét az arca elé; mintha külön-külön vizsgálná meg mind az öt ujját... a kezét fürkészi, agyának és szívének alárendelt szolgáját..., és színek kavalkádja vonul fel, festő-álmok suhannak át, színorgia villog az asztal felett. Egyetlen mozdulat, egyetlen szemvillanás. És a pillanatban odarajzolta életét.” (Film, Színház, Muzsika, 1961. június 16.) „Arca sápadt volt. Mellén lötyögött az egyenruha. Szippantgatta a levegőt, mert állandóan nátha gyötörte... Sóhajtott, hogy szuszogását kissé megszépítse. Köhögött is, bár egyáltalán nem kellett köhögnie. Mindig zavarban volt. Félt mindenkitől.” (Kosztolányi Dezső: Pacsirta) Petuskov és Cifra Géza. Az egyik szerep az orosz klasszikus Tolsztoj figurája, a másik a magyar Kosztolányi Dezső csehovi szabású kis vasúti tisztje. Petuskov Fegyával, az Élő holttest című dráma főhősével együtt könyököl a piszkos kocsmai asztalra alkoholmámorban; a másik Vajkay Ákossal vált pár zavart mondatot Sárszeg századvégi állomáskáján. Petuskov és Cifra Géza. Az egyik figura az orosz századvég világát villantja elénk. A másik a magyar ancien regime, a „derűs békevilág” leleplezését szolgálja látszólagos jelentéktelenségével. És mmdkét alak egyazon arcból néz ránk. Az utcán észre sem vettük volna. A színpadról nagy epizodistára ismerünk benne. Kissé csúnya arca, barázdált homloka, az élettől és emberségtől megkínzott kisember csalódottsága, néha félelme vibrál szemében, minden apró gesztusában, bizonytalanul csetlő-botló mozgásában. Szakács Sándor ő, Petuskov is, Cifra Géza is. Két olyan szerep, amiről a legnagyobb elragadtatás hangján szólt a kritikus és a néző. Két olyan alakítás, amelyik a magyar epizodisták között a legelőkelőbb helyet biztosította számára. Brassóban született 1916-ban. Nem a leggondtalanabb gyermekkor várt rá. Nélkülözött, sokat próbált fiatal fővel is, de éppen ezek az élmények ivódtak mélyen a lélekbe, ezekből az élményekből sikerült évtizedek múlva megformálni azokat az emberi szenvedélyeket, legtöbbször jelentéktelennek látszó, sok-sok gátlással, kisebbségi érzéssel küszködő kisembereit, akiknek alakja, színpadi, fiimi figurája most már kitörölhetetlenül is a színpadművészet öröksége. A színi pálya kezdetén Kolozsvárott találjuk. A kolozsvári Nemzeti Színház színésziskolájában végez 1936-ban. Több mint húsz éven át volt vidéki színész. Kolozsvár, Kassa, Miskolc állomáshelyei, míg végül 1949-ben. a színházak államosításakor kerül Győrbe, a Kisfaludy Színházba. Tíz évet tölt itt, és a tíz év alatt szerepek egész sorát formálja meg felejthetetlenül. Első nagy sikerét Jókai: A kőszívű ember színpadi játékában aratja Tallé- rossy Zebulon szerepében. Katona Bánk bánjában az ő Tiborra új szmt jelent a Tiborc-szerepek sokszínűségében. Véle kapcsolatban Bartos Gyulát emlegetik, s a megroppant jobbágyderék helyett az ő panaszában Dózsa dühe is vibrál, az évszázados elkeseredettség változik követelő dühhé. Enizodista vagy konvkus. Ó azonban nem elégszik meg a puszta alakmegformálással. Mindenkor megkeresi azokat a lehetőségeket is, amit maga az aktuális helyzet kínál, azokat 138
