Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Z. Szabó László: Képek között
(Vizet és eget eggyé olvasztó tág teret villant a kép. Tájat, amelyikhez visszatérünk mindig, mert lenyűgözött valamikor, mert olyan valóságos, miként csak a művészetben lehetséges az. Kis műterem sarkot, ahol éppen készül az alkotás, és egy pillanatra megpihen az alkotó kéz is. A színek és a vonalak kusza szövevényén még csak a készülő és feszülő gondolat szikrája süt át, hogy az újbóli munka után harmonikusan nyerjen tiszta értelmet. A múzeum kiállítóhelyiségének meghitt pihenőjét idézi, ahol a szemlélő percekre megpihen, s a szem elidőz egy-egy festményen. A kritikusi toll most szunnyadoz. A művészet és a művész felé fordul a szem, a szív. Azonos rezdüléseket keres a látogató.) Udvardy Erzsébet kiállítása Ihletői között egyaránt megtalálhatók a nagy elődök és a táj. Képein Egry József színlátomásainak sárgái villannak elénk, Bernáth Aurél gazdag zöldjei és kékjei borzongatnak meg. A táj a Balatont idézi, a badacsonyi hegyoldal, a végtelen víz uralkodik mindenütt. A nádak kusza és csodás világa nyűgözi le a festőt és látogatót egyaránt. Ősi mozdulatlanság, örök emberi hangulatok, szenvedélyek, vágyak és álmok: ez Udvardy Erzsébet festői világa. Régbe hullt mitológiák, ránk nehezedő, de megfogalmazhatatlan szenvedések, felködlő óhajok, a tisztultság után vágyódó fényvillanások állnak össze képpé olajfestményein. Az ősi faluk mozdulatlanságát figyelhetjük meleg barnáival, különös feketéivel, amint tragédiákat sejtetnek, de felvillanó fehérjei, derűt sugárzó sárgái a bizakodás, az emberség hitét is hirdetik. Látszólag csak pillanatokat vagy emlékképeket rögzít vásznain vagy akva- relljein. Valójában az emberi lét, a cselekvés vagy gondolat egy-egy öröknek tűnő pillanatát akarja megformálni.. Alkotásai zömében csak kísérletek, de olyanok, amikben már megcsillan az eljövendő évek kibontakozásának nagy lehetősége is. Az a korszerű panteizmus fedezhető fel képein, ami Egry egész művészetét jellemezte. Udvardy Erzsébet azonban egyre inkább az ember felé közelít. A női érzésvilág emberséget óhajtó és követelő gondolatait fogalmazza képpé. Az Avarát című vásznának sötétkékjei, látomásos színvilága a tisztuló emberség jelképévé válik. Paraszt Afroditéién már az öröm villanásai jelzik az ősi mitoló- gáktól a máig megtett útját is. Vízöntőjén a sárga mindent elöntő csillogása és ragyogása a derűt, a megtalálható boldogságot és értelmet sugározza. Képek, képek, képek. Egyik oldalon a táj: sárga és zöld nádasok, az akvarell összes színlehetőségével, megfoghatatlan mozgás, mintha ebbe a világba vetette volna magát, s nem is kívánna ettől elszakadni; a víz, a szürke, a sárgán-csillogó, a kékes-zöld Balaton végtelenbe nyúló partjaival; a Badacsony-hegy kékes, barnás, sárgás, feke- tés villanásaival. Mindegyik akvarell a kísérletezés könnyed szárnyalásával, játékos mozgásával. És amott az olajképek: a már körülhatárolt és világosan látott művészi gondolat kifejezői. A kékekből és a barnákból kibontakozó fehérek, sárgák világa, a mindent betöltő napfény csillogásai. 120 Kepék között
