Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Smidt Erzsébet: II. Rákóczi Ferenc portréja
hiányzik. Elmélázó, kedvesen alázatos természetével szemben Emőke hűvös magatartása, arisztokratikus fölénye is csak csorbát szenvedhet: ő sem tud rá sokáig haragudni. A mai olvasó joggal sokallja — már a regényben — a meghatódásra ingerlő helyzeteket, az alvajáró Zéta holdvilágnál ejtett könnyeit, szerelmi sóvárgásait. A szereplők — szerencsére — nem válnak a történelem szócsöveivé, de az epikai igényű háttér kezdi elnyomni egyéniségük érvényesülését. Így az Attila udvarában látható emberi kontrasztok — különösen Csáth műveletlensége, durva erkölcse Zéta képzettségével s finom lelkületével ellentétben — vázlatszerű pillanatképekké, mozaikokká töredeznek, szemben a regény elmélyült lélekrajzával. S a dramaturgiai hibák — a továbbiak során — részint a cselekmény gyors kibontakozását gátolják, részint az események hitelét is rontják ... De a színpadra vitt Zéta kudarca csak egy pillanatra homályosíthatta el a regény eredendő értékeit, művészi varázsát. A „láthatatlan ember” kiheverte a balesetet, folytathatta diadalútját, melyen ma is terein még számára babér. SMIDT ERZSÉBET II. RÁKÓCZI FERENC PORTRÉJA Vasvármegye Kultúregyesületének kezdeményezésére Szombathelyen 1912-ben kiállítást rendeztek a megye területén egyházak és magánosok tulajdonában levő műtörténeti becsű tárgyakból, emlékekből. Ezen a kiállításon szerepelt II. Rákóczi Ferencnek három arcképe is. Az egyik azóta, vétel útján, a Smidt-gyűjteménybe került.1 Ezt a képet mutatom be az alábbiakban: A kép nagysága: 38X53,5 cm. Olajfestmény. Mellkép. Művészi jelzést a képen felfedeznem nem sikerült. A kép bal felső sarkában „FRANC ISC US II. / S. R. IMP. PRINCEPS / RAGOCZI” olvasható. A fejedelem szembenéz. Feje fedetlen. Tekintete merengő. Hullámosán aláhulló hajának egy-egy tincse a magas homlok széleit ékíti. Bajusza magyaros. Mellét páncél fedi, melyet díszes lánccal összefogott, hermelinnel szegett, sötétpiros köpeny borít. A páncél nyaki részénél a nyakravaló fehérsége villan elő. A kép kétségkívül XVIII. századi. S habár bemutatásán kívül nem célom fejtegetésekbe bocsátkozni alkotóját és a készítés időpontját illetőleg, mégis meg kell jegyeznem, hogy az arckifejezés a fejedelem megbízásából, Németországban 1711-bén készült metszettel mutat hasonlóságot, melyet valószínűleg maga Mányoki rajzolt.2 Ez a metszet később a Histoire des revolutions I. kötetében jelent meg mint annak címképe. A páncél viszont inkább a Mányoki által 1708-ban, a fejedelemről festett arckép páncéljához hasonlít.' Némi hasonlóság fedezhető még fel képünk és Warou Dániel körmöd vésnök egyik éremábrázolása között. Nevezett vésnök 1703—1707-ig állt Rákóczi Ferenc szolgálatában. Ezen idő alatt a fejedelemről három érmet készített. Ezek egyike, készítésük időrendjében a második érem, amellyel képünk rokonságot mutat, az 1705-ber, megtartott Széchényi országgyűlésre készült.1 A művész az érmet magáról a fejedelemről mintázta. A kép azonban csak a fejedelem ábrázolásában mutat hasonlóságot az érmen ábrázolt fejedelem-képhez. A képen található felirat arra mutat, hogy festője nem magyar nyelvű (Ragoczi!), sőt a bécsi udvar megszólításmódját használja, amikor Rákóczit nem nevezi „Princeps Transsylvaniae”-nek, hanem a bécsi udvar szerint német birodalmi hercegnek (Princeps Sacri Romani Imperii). 112
