Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Hegedűs András: Gárdonyi Géza győri évei
rémhistóriákat. Ez a legnagyobb mélységek egyike, igazi pokol, ahonnan iroi magaslatra indulhat valaki! Gárdonyi ekkor, irodalmi kísérletei, zsengéi alkotásakor nem abból merített, amit látott, hanem abból, amit olvasott. Mikszáthi kifejezéssel élve „Pegazusa állandóan átszaladt legelni a „lehetetlenség” nevű buja rétre.” Engedett a kor léha divatjának is, mert nem azt nézte, milyen olvasmányt szerettessen meg a közönséggel, hanem, hogy milyent szeret az most. Egy-két értékes leírás, néhány plasztikus alakrajz még ezekben a most említett történetekben is figyelmeztet azonban arra, hogy a fiatal Gárdonyiban írói érték is van, azonban ezek a kvalitások az alantas eszmék és a fantasztikus történetek nagy áradásában szinte elmerülnek, eltűnnek előlünk. Az irodalomról alkotott ifjúkori felfogása és anyagi kényszere közelítette Gárdonyi Gézát a Garabonciás diákhoz is. 1886-tól már rendszeresen dolgozott a Szávay Gyula szerkesztette vidéki élclapban. Gárdonyi József úgy tudja, hogy Gárdonyi Géza Szávay Gyulától, a Győri Hírlap főszerkesztőjétől a tartozások, az elmaradt fizetések ellenértékéül vette át a lapot. 1887. október 2-án már „hivatalosan” is bemutatkozott Gárdonyi, az „ifj. Garaboncziás Diák” a lap főszerkesztőjeként az olvasóknak. Ebben a Jelentés és felhívásban benne van az élelapszerkesztő minden jellegzetessége, törekvése, szándéka: „Éppen Falb és Wiggins földrengész kollegákkal társalogtam a kokáliai vihargyárban, midőn a sürgönyhordó belépett. „öcsém. Gárdonyi, jöjj haza! — Győri Garaboncz” — ez volt a sürgöny. Azonnal megpatkoltattam a sárkányomat s befogtam a kokáliai gyár legújabb viharvonatába. A szél ordított, a blitzek cikáztak, a vicczek sustorogtak körülöttem és a humor záporként ömlött reám. Elővettem a kobakomat és telieresztettem friss humorral. Kihúztam a tarisznyámat és tele raktam sustorgó, sziporkázó vicczekkel. A blitzekből is elraktam egynéhányat — jöhet idő, hogy szükség lesz rájok. Most itt vagyok. Csurgatok humort, szórok vicczeket, és űzök búfelleget, vagy kavarok nevetésvihart. Lesznek fiók-garabonczok, akik segítenek a munkában, s mellettem áll a megkomolyodott vén győri garaboncz. Nagyérdemű közönség! Minden hét vasárnapján i'endezünk nevetésvihart. Váltsd meg az év utolsó negyedére az 1 frtos viharjegyet!1’ Gárdonyi a Garaboncziás Diákban jelenteti meg az első göregáboros alakot Tsörgt Ádány személyében, és a műfaj is itt tűnt fel a Tsörge-levelekben. Gárdonyi sekélyes, de kapós áruval szolgálja ki nevetni szerető közönségét. Tsörge Ádány figurájából éppenúgy hiányzik az igazi paraszthumor, mint később a Göre Gábort bemutató írásokból. Gárdonyi nem gondolta, hogy ezzel az ártalmatlannak tűnő tréfálkozással a társadalom rossz lelkiismeretét altatja el. A Garaboncziás Diákban megjelent írásainak az erőltetett stilizáltság, a groteszkig menő tűlzás, az ízléstelen diáktréfa a jellegzetessége. Még mélyebbre csúszást jelentettek Gárdonyi győri tartózkodása idején az egy forintos ponyvafüzetek: A szépség titkai és A szerelem titkai megjelentetése 1888-ban. Az álnév is — Dr. Yang A., a török szultán nyug. háremorvosa — a ponyvák csik- iandósságát és kelendőségét kívánta fokozni. Árulkodik már a cím is, az álnév is mindarról, ami ezekben a ponyvákban van. A szerelem titkai előszavában Gárdonyi is szükségét érezte annak, hogy némileg mentegesse magát: „Dr. Yang Konstantinápolyban lakó derék öreg úr megengedte, hogy munkáiból kettőt, a Szépség titkait és a Szerelem titkait lefordíthassam. Ez a két mű a hölgyeknek inkább mulattatására, mint okulására szolgál. Az eredeti szövegben sok helyütt igen drasztikus kifejezések és pikáns megjegyzések vannak. Már ezt keleten így szokták. Én ezeket szerettem volna kihagyni, de az öreg úr azt felelte, hogy ne hamisítsam meg az ő szellemét, különben eltagadja a nevét a munka czímlapjáról. 104
