Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: "Az emberélet útjának felén
a pápa. Hivő. A ghibellinekkel együtt Messiásként várja az Alpokon átkelő VII. Henriket, s midőn a gyenge, tétovázó császár meghal, mintegy megpecsételve képtelenségét a feladat elvégzésére, amazok eltemetik reményeiket, ő azonban nem törik meg. De most már egymagában áll császár, haza, párthívek, család nélkül, egyedül eszményképeivel, hitével és igazával, egymagában a végső számadás és látomás előtt. * (Megtisztulás és megdicsőülés.) — Mi pedig megrendültén állunk a mű előtt, melynél nagyobbat költői lángelme nem alkotott. De nekünk a lélek szava, a megrendülés már nem elegendő, az értelem, a magyarázat szavait keressük, hogy teljesebben magunkévá tehessük, színeire bontsuk fényét, kibetűzzük a jelentéseket, amiket a látnok belerejtett. Erre maga Dante szólít fel, mert a mítoszok nyelvén beszél; ösztönösen, teremtő költői alkatánál fogva képpé és regévé válik, szimbólummá sűrűi ;s drámai mesévé elevenül belső szemei előtt, amit ihlete megfogan; a látomás az anyanyelve. A Commedia a legnagyobb keresztény mítosz, s mint minden mítosz, sokértelmű, jelentése pedig egyetemes érvényű, „katholikos”. A Paradicsomot Can Grande della Scalának ajánlja, s így ír levelében: „Tudni kell, hogy e munka nem egyszerű értelmű, hanem inkább azt lehetne mondani, hogy sokféle értelmezésű. Első értelme a betű szerint való. A másik az, amit a betű csupán jelez. Az elsőt pedig betű szerintinek mondjuk, a másodikat allegorikusnak, vagy morálisnak, vagy ana- gogikusnak.” Az elfödött értelmeket kell tehát keresnünk, az allegorikus jelentést, az erkölcsi tanítást és az anagogikus, magasabb értelmet. A „Dante Pokla” kifejezés szólammá, szállóigévé lett, s ez a Pokol valóban az ő elképzelése, koncepciójában semminő tanhoz, hagyományhoz nem ragaszkodik, saját ítélete szerint rendezi be. Szilárd eszmeépítmény ez, ethikai rendszerét, történet- szemléletét és némi részben vallásfelfogását is mutatja. Nem az eretnekeket, a hitetleneket sújtja a legnagyobb megvetéssel, hanem a gyávákat, kik kerülik a cselekvést, félnek a kötelességektől, nincs bennük odaadás, akik „nem éltek”, röviden, saját jellemének ellentéteit, s még a Pokolra sem méltatja őket. Amazokat büszkéknek mutatja, kemény, rendületlen gőggel viselik kárhozatukat, mintha csak egy-egy bűnös Dante lenne mindegyik. A rossz keresztényeket, kik lazán éltek, vétettek a vallás parancsai ellen, nem járultak a szentségekhez, elhanyagolták a gyakorlatot, a félénkeket és kishitűeket meg sem találjuk a Pokolban, nem szítják fel haragját, a Tisztítóhegyen szán nekik enyhe vezeklést, míg kibékülnek Istenükkel. Dante Pokla valójában az emberiség vétkes múltjának alvilági panorámája, kivált a közelmúlté s legkivált honfitársaié; törvényt ül a történelmen, s a vádlottak padján, az első sorban a politikai bűnösök ülnek, de tudjuk, hogy ezek a bűnösök Dante szemében egy fő hittétel ellen vétkeztek. A szörnyű büntetések nem egy szadista idegzet kéjvágyának szüleményei, a kegyetlenség a kor és a népek lelkiségét tükrözi, de Danteé a rendszer és a jelképesség, amit beléjük visz. Már a körök és a gyűrűk is erkölcs; fokmérők, a sokféle, válogatott gyötrelem az elkövetett bűnökhöz illik, szimbolikus és minősítő, s végül maga a kilences beosztás a kilenc övezetű Purgatórium és a kilenc Ég jelképes ellenpárja. A Purgatórium előadása szinte teljes egészében szimbolikus, és részleteiben is árasztja a jelképeket. Nem veszhetünk bele értelmezésükbe, ehelyett Babits rövid Összefoglalását idézzük, mert kitűnően megérezteti a lényeget: „A Purgatórium a legemberibb része Dante nagy költeményének. A Purgatórium — a Szabadság országa — az emberi léleknek szent lehetőségét példázza: fáradságos küzdelemmel felülemelkedni a földi szennyeken, melyek a Pokolba (a végső Rabság országába) húznak alá. A Purgatórium magas hegy, mely az egekbe nyúlik. A saját bűneibe bonyolult, megsúlyosodott lélek nehezen mássza meg útjait. De tetején a Földi Paradicsom vár, az elveszett Ártatlanság helye, ahonnan a csillagokba szállhat, a Mennyei Paradicsom felé .. . E küzdelem, a remény: az emberi.” A Paradicsomban egyre magasabb íveléssel fonódik össze a teológia és a misztika, s valóban, magyarázat nélkül lehetetlen pontosan követni szelleme szárnyalását. Az igazi költészet elsősorban nem az értelemre, nem az intellektusra hat, hanem a 7 ÉLETÜNK 97
