Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - T. Prókay Éva: Dísztemetés (elbeszélés)
nem iszik kávét. Nem, nem, simított végig a homlokán, most, amíg az egész tart, a jobbik eshetőségre kell gondolnia. Bognár azt mondta, hogy a professzornak világhíre van. Természetesen nehéz műtét, utána lassan fog erőre kapni. Képtelen lesz egész nap mellette ülni és ápolni. Máris rosszul van ettől a szagtól. De erre talán nem is lesz szükség, majd az a lány odaül mellé és törölgeti a homlokát, gondolta ingerülten. Mikor először felnyitja a szemét, őt látja meg. Tulajdonképpen az ember minden ébredésnél újra felfedezi, hogy él. Gábor egy egészen új életet fedez majd fel, a nyomasztó mi lesz?-en túl. A mellén egy kötést fog érezni, amiből tudja, hogy él... újra él. Nekitámaszkodott az ablaknak. A kavicson betegek sétálgattak csíkos köpenyben, megfontoltan lépkedtek és megfontoltan beszélgettek. Ezek ott lenn is mind újra élnek. Nagyszerű érzés lehet. Mindent elölről lehet kezdeni, a fényt, a szagokat és színeket, Gábor örülni fog neki. Tulajdonképpen sok mindennek tudott örülni, egészen apró dolgoknak, hogy süt a nap, vagy jó meleg van a szobában, hogy jóízű az ebéd. Először azt a lányt látja majd meg és annak fog örülni. El tudná intézni, hogy mellette maradhasson, de Bognár tudja, hogy rosszul van a kórháztól, lebeszélné. És ha megkérné Bognárt, hogy küldje el a lányt? Nevetséges... mit mondjon? „Kérem, engem nyugtalanít, hogy a férjem mellett, mikor magához tér, egy fiatal, szép lány mosolyog.” Nevetséges. Bosszúsan összevonta a szemöldökét. Bognár elmondaná a főnővérnek, vihogva tovább adná, a végén a takarító asszonyok is rajta nevetnének. „A professzor úr felesége féltékeny a kis nővérre.” Féltékenység? Persze, ez most már később sem fog elmúlni. Most már mindig eszébe fognak jutni a versek és ez az egész. A háta mögött megállt valaki. Idegesen összerezzent. A főnővér mosolygott rá és suttogva mondta. — Minden nagyon jól megy. Köszönömöt biccentett. Meg kellene kérdezni a főnővért, hogy hívják azt a lányt. Mondhatná, meg akarja jutalmazni. Ez is nevetséges, Hozzon egy doboz csokoládét és nyújtsa át így: „Köszönöm, kedves, hogy jó volt a férjemhez.” Ügy nézne rá, mint reggel. Észre se vette. A főnővér biztosan tudja, mit jelentett ez a lány Gábornak. Egy ilyen kórházban mindent tudnak. Kérdés, hogy Gábor mit tesz majd, ha felébred. A halál előtt ott ült mellette, verseket olvasott fel és sírt, az életben is azt akarja majd, hogy mellette maradjon. Olyan gyengeség fogta el, hogy le kellett ülnie. Együtt járnak majd a szigetre, és mikor Gábor este hazatelefonál, hogy éjszakára bent marad, együtt ülnek a kávéfőző mellett és beszélgetnek Gábor munkájáról, amiről neki fogalma sincs, a betegeiről, a könyveiről, talán zenéről és színházról is, mit lehet tudni, manapság egy ápolónővér nagyon művelt is lehet. Kint a folyosón a betegek és a személyzet halkan járnak és mindenki tudja, hogy ők ketten bent vannak, talán egész éjszaka. A tenyerébe támasztotta az állát. Lehet, hogy eddig is így volt. Hogy a háta mögött kajánul összenevettek és magukban azt mondták: „szegény”. És ha a lány nem elégszik meg az éjszakákkal? Ilyen is van. Új élet. Gábor megerősödve eléáll és azt mondja: „Nézd drágám, nekem szükségem van erre a lányra, ne állj az utamba”, vagy valami ilyesmit. Fogalma sincs, mit szokás ilyenkor mondani. Dühösen sírni kezdett. És velem mi lesz? Maradhatok a lakásban egyedül, majd valami anyagi segítséget kapok, ők meg szépen elvonulnak az új életbe, mert én már öreg vagyok. Igenis, öreg vagyok, mondta hangtalanul, és makacsul, többször. De Gábor is öreg, öreg és beteg . . . Hirtelen abbahagyta a sírást és befelé figyelt. És ha mégsem gyógyul meg? Ha most mindjárt, vagy egy óra múlva megjelenik az a fiatal professzor és széttárja a kezét és mond valamit franciául. Megkönnyebbülten hátradőlt a széken. Kint újra fújt a szél és hirtelen arra gondolt, hogy akkor, nos akkor biztosan fekete gyászlobogót tűznek a bejárat fölé, a rádió is be fogja mondani. Gábor híres ember volt. Tavaly kapott kormánykitüntetést. Megborzongott. Meg 79
