Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - Káldi János: A Garam-parton, A töprengés virága arcomon, Danka Márta, Adriana, Álmaimban is sír már a nádas, Feljegyzésféle, Fametszet, Egy balatoni képeslapra (versek)
ADRIANA — Alberto Moravia A római lány c. regényének olvasása után — Adriana, nyárszemű lány, naponta adod el a csípőd, a combod, a melled, végtelen szépségeddel elbuktatod a férfiak százait: odahullnak öledre és jajongnak örömükben. Elfogadsz te mindenkit, parazsas tündér! Váltja egymást a diák, a sofőr, a rendőrfelügyelő s annyi más: te odafekszel eléjük és széttárod vakító combjaid. Adriana, amerre jársz, megáll a forgalom, a lombok zizegve összesúgnak, s láng csapdos ki a bérházak ablakaiból. Elnézlek, ahogy ballagsz a római utcán: barna hajad úszik utánad, láthatatlan harangok szólnak, ahogy ring a csípőd, szétfolyik fölötted a bágyadt-nefelejcsű, olasz ég, s a cipőd kopaját, ó, azt nem lehet elfelejteni! Adriana, Adriana, nem vagy te bűnös, nem bűnös drága lábad, öled élolthatatlan tüze, előre-feszülő, kemény melled; nem vétkesek a szemeid sem, hiszen ott rezeg bennük egy egész mező ártatlan, friss virágserege. Fenséges, hófehér lány vagy, fölmagasodsz Róma fölé, ítéletként és példaként, parancsot adsz mindannyiunknak az emberi tisztességre. S ki nem veszi észre — Adriana! — azt a határtalan megvetést, ami arcodon végigremeg, mikor a Piacra nézel? ALMAIMBAN IS SlR MÁR A NÁDAS Álmaimban is sír már a nádas és fúj az őszi szél szüntelen. A falu meghal a holdvilágban, tépi a fákat a félelem. Ami volt, elmúlt. Oda már a nyár. Virágzik a kertekben a csönd. A. szemed — amit sohase láttam — szinte minden éjjel rámköszönt. Bálatonberény, 1965. aug. 27.
