Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - Káldi János: A Garam-parton, A töprengés virága arcomon, Danka Márta, Adriana, Álmaimban is sír már a nádas, Feljegyzésféle, Fametszet, Egy balatoni képeslapra (versek)
melegszívű költő. Számos verse tanúsítja, hogy közéleti érdeklődésű: gondjai közt ott van az is, amit a társadalmi felelősség, a közösségért vállalt hivatás rak vállára. Ezekben a versekben az egyébként finom hang — ha kell — keményre és érdesre is tud váltani. A költő magas mércét állított magának: „Hitem szerint az lesz a legszebb versem, amelyet holnap írok meg” — mondja egyik vallomásában. (Szép versek 1964. Bp. 1965. Magvető.) Tudjuk, nem az önbizalom hiánya diktálta e sorokat, hanem az alkotói szent türelmetlenség, a soha-meg-nem-elégedés indulata, á többre törés vágya s az önmagával szembeni igényesség, amely valóban forrása lehet új és még szebb műveknek ... Káldi János 1922-ben született a Vas megyei Kám községben. Középiskolába Szombathelyen járt, az egyetemet Budapesten végezte. Változatos életpályája során különféle foglalkozást űzött, 1960 óta a Szombathelyi Tanítóképző Intézet tanára. Költővé a Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népe avatta. Első verses- kötete 1947-ben jelent meg Halott vízimalom címmel. Az utóbbi évtizedben minden országos szépirodalmi folyóiratunkban és számos antológiában publikált. A Szép versek 1963-as és 1964-es kötetében is szerepel. A Magvető Kiadó jelenteti meg új verseskötetét, amely éppen sajtó alatt van. címe: Rábaparti elégia. Tüskés Tibor Káldi János: A GARAM-PARTON — Szergej Makarának — Olyan a nyár itt is, mint odahaza; a hegyek atomi-kékek; néhány összetépett, kendőlebegésű felhő száll, száll tűnődés-fehéren dél felé, s a garamszentbenedeki erdők ezüstsugaras zúgása is ugyanaz, akár az én szomszédos, esti-énelc-nefelejcses anyaföldemen. Itt látom, hogy testvér egyik szép a másik széppel, s mindegyikben van valami közös-hasonló. Végzetesen rokon a Nagy-Fátrával a Somló. Egy a föld. A Garam széltépte, szívszorító kiáltozása ugyanúgy rakódik a parti füvekre-fákra, akár a Rábáé vagy a Visztuláé. Vigasztalan minden futó víz, s a szüntelen virágzó habok ugyanazt az összefüggő, füzérbe-kötődő dallamot sírják minden égtájon. Egy a föld. Egy a bűbája-derűje-könnye. Száz kötelékkel, hűséggel és szomorúsággal van összekötve a világ, s rajta az emberi sors. 1965. július 26.
