Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - SZEMLE - Szabó Erzsébet: Szép versek, 1964
tása, amikor azt mondja: .. meggyőződésünk, hogy jelentős művet nem hagytunk el.” Hisz nincs az az antológia — mert nem is lehet —, amely a maga tárgykörén belül -— akár csak elvileg is — teljeset adhatna. Újítása a kötetnek, hogy a versek előtt rövid vallomást, prózai ars poeticát közölt a költők tollából, amelyek számos esztétikai kérdésre adnak feleletet és a költők alkotó műhelyébe is bepillantást engednek. Mégsem lenne felesleges talán, ha ezen túl — az előző évhez hasonlóan, továbbra is — közölnék a költők életének legfontosabb adatait és eddigi köteteikről legalább felsorolást adnának. Hiszen ha eleve feltételezett is az, hogy a további kötetek főként olyan olvasók kezébe kerülnek, akik az első kötetet is ismerik, már az eddigiekből is látható, hogy az alkotógárda változik, számos olyan költő kerül be egy-egy kötetbe (jelenleg pl. Bóka László, Bihari Sándor, Hajnal Anna, Keszthelyi Zoltán, Stetka Éva, Vészi Endre — csak néhányat említve), akik az első kötetben nem szerepeltek. Érdekes színfolt lenne a költők arcképének közlése is. Ez néhány újabban megjelent antológiánkban nagyon jól bevált. Mintegy a költővel való személyes kapcsolat illúzióját adja az olvasónak, és ha ez adott esetben nem is feltétlenül szükséges, a megbarátkozást talán elősegítené. Összegezve az eddigieket: a Szép versek eddig megjelent két kötete alapján is lemérhető: régi hiányt pótló életképes vállalkozás ez. Ezért is elszomorító a nagyon kis, 4000-es példányszám. Hisz éppen az új kötet bevezetőjében olvashatjuk: „Egyre többen ismerik fel hazánkban a mai költészet jelentőségét. 1963—64-ben megkétszereződött a kiadott verseskötetek átlagos példányszáma, sőt a legutóbbi ünnepi könyvhéten volt már olyan könyv is, amelyik kilencezer példányban fogyott el.” -— íme a bizonyíték, amely egyben további — vagy megváltozott — kötelezettséget is ró a Baráti Körre. Nagyon sok olyan barátja van a verseknek, akik formálisan nem tagjai ugyan a körnek, de legalább olyan szívesen megvennék egy-egy év legszebb verseinek gyűjteményét, mint egy-egy költő kötetét; a példányszámot tehát emelni kell a jövőben, s lehetővé kell tenni, hogy a kötetet mindenki megvehesse a könyvesboltban. Az eredeti program, célkitűzés tehát feltétlenül korrigációra szorul. Ilyen értelemben való módosításával egyben a kör is kiterjeszthetné hatósugarát, hisz nem lehet kizárólagos oélja egy szűk, a verseket már tudatosan kedvelő réteg érdeklődésének, igényeinek kielégítése, sokkal inkább egy ország verskultúrájának mind szélesebb körre való kiterjesztése, a legszélesebb tömegek verskedvelővé tétele. Magvető, 1965. Szabó Erzsébet 143
