Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Érsekujváry Lajos: Árvíz (vers) - Pósfai H. János: Katonás rend, társadalmi összefogás Pápócon és Kenyeriben

Árvíz

Gépek szelik az űrt, szemünk előre lát és a jövő dalát énekli szánk.

Izmaink úgy feszülnek, hogy szinte már nehéz és az ész csodákat alkot.

Mennyi, mennyi minden, mit ember győzve bír, sebünkre sok az ír és új embert is alkotni merünk.

Kenyerünk

is több, mint bármikor és ízes,

nekünk hódol a táj .. .

S ezért fáj,

ha egyszer átszakad a gát, rombolva zúg az ár és teli torokkal harsogja: ERŐ.

Érsekújváry Lajos

Katonás rend, társadalmi összefogás Pápócon és Kenyériben

Szombaton — április 24-én — hajnalban félreverték a harangokat Pápócon. a község vezetői riadót rendeltek el a faluban. Pár percen belül talpon volt mindenki. Az álmosság elhessent az emberek szeméből, s ha pánikot nem is okozott a harangszó, hevesebben dobogott a szívük a Cser lakóinak. A férfiak, az asszonyok, a fiatalok, sőt még a gyerekek is az utcán termettek. A tanácsháza felé vonult a tömeg, onnan várták a parancsszót, az eligazítást. A szó szoros értelmében katonás rendben történt minden. Előtte napokban ugyanis, amíg az ár el nem érte a falu határát, a községi tanács megszervezte a védelmet. Brigádok alakultak az egyes részfeladatokra.

Pilisvári József, a községi tanács vb-elnöke vette át a főparancsnokságot. A brigádok élére egy-egy önkéntes tűzoltót neveztek ki: Németh Ferencet a kézierő, Papp Imrét a fogatosok, Szabó Bélát pedig a gépek parancsnokságával bízták meg. Külön felelőst jelöltek ki az esetleges közerő elhelyezésére, illetve azok élelmezésére, továbbá az egészségügyi teendők ellátására.

Éjjel kettőkor a Nagy János majornál átszakadt a gát. A víz iszonyatos erővel robogott a község szélső házainak, pillanatokon belül elöntötte a „burgen9*

131