Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Németh László: Jegyzet a füredi beszédhez
HAZAI JEQYZETEK Jegyzet a füredi beszédhez" Azutáni nap, hogy a füredi beszéd egy részét a rádióba beolvasták, vasárnapi ebéd után pedagógiai kérdésekre fordult a szó. A beszédet nem emlegette senki sem; volt aki hallgatta, volt aki nem: nekem mégis az volt a benyomásom, hogy az én, tájékozatlanságból eredő derűlátásom akarták korrigálni. Egyikük Váczi Mihály cikkéből idézett meghökkentő adatokat, hogy Magyarországon tízezer képesítetlen tanító működik, s az általános iskola nyolc- osztályát a tanulók harminc százaléka nem végzi el. Másvalaki szülész ismerőse tapasztalatára hivatkozott: 16—40 év közti beteganyagában egy-két százalék közt mozog, aki a neve helyére keresztet rak. A harmadik tanárjelölteket vizsgáztat éppen, s el van szörnyedve tudatlanságukon s az érdeklődéshiányon. Ha ezek az emberek fogják a matematikát, fizikát tanítani: 2000 felé alacsonyabb szinten lesz a természettudományos műveltség, mint ma. Egy ünnepi beszédben minderre akkor sem térhettem volna ki, ha egy héttel előbb folyik le ez a beszélgetés, most azonban, hogy nyomtatásban kiadjuk, tán nem árt, ha ,,de”-kre és „ámbár”-okra is emlékeztet. Az oktatás forradalma, ha folyik, két irányban folyhat: 1. Az oktatás kiterjesztése, mely értelmiségi szinten teszi a műveltségben is testvérré a lakosság nagyrészét; 2. a módszer javítása; ez lett volna az „atomtitok”, mely az ünnepi beszéd szerint, nem álmodott szellemi energiákat szabadíthatna fel. Nos, azt az én beszélgető társaim se tagadták, hogy az oktatás kiterjesztésében a szocialista rendszer nagy eredményt ért el, ők legföllebb azt mondták, hogy az alapok nem olyan biztosak, mint a csúcsok, főként az álmok tetszető- sek. A tanítók főiskolát végeznek, csaknem annyit, mint régen a tanárok, alapfokon viszont képesítetlen tanítók ezrei tanítanak, a hajdan iskolamesterré tett obsitosok utódai, s miközben „egyesek” általános egyetemről ábrándoznak, közel egyharmad az általános iskolát sem végzi el. Mint más ipari társadalmakban, nálunk is elég sok az imbecillis, mongoloid, nevelhetetlen gyerek. Szűk körömben négyet is ismerek. Mint iskolaorvosok egy-egy első elemiből legalább egy gyereket küldtünk kislétszámúba. De aki végigvergődi is a többiek iskoláját, a serdülés korára ott is sokról derül ki, hogy elérte képességei határát. Én is ismerek egy aszófői kislányt, aki mint rossz tanuló, szegény bomló család gyereke, 14 éves korára a hetedikig jutott, utána elment gyereklánynak. Ha a kötelező oktatást 16 évig emelik, az általános iskolát az ilyenek mégiscsak elvégzik. Akkor is kell azonban egy rostély, amelyen, épp a többiek érdekében, a leggyengébbek kiessenek. A tanügy rendezésében, az érettségi szintet tűzve ki célul, gondoltam is ilyen rostély-iskolára. Számokat * * Ez a jegyzet Németh László tavalyi balatonfüredi iskolaavató beszédéhez kapcsolódik. ♦A beszéd megjelent a Kortárs 1964. márciusi számában: „Elvágott kötelek. 1. Iskolaavatás.”) 109
