Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szabó Miklós: Európa és a kelte irodalmi hagyomány
A szövegeket lejegyző barátok gyakran saját személyüket is felvillantják előttünk. Egy kéziraton például a következő megjegyzést találjuk: „Kellemes ma a napsugár a lapszegélyen, mert szépen csillog.” Ez az attitude a népköltészet és a lejegyzett versbetétek ihletével együtt írott kolostori költészethez vezetett. Ami a korabeli európai költészettől elüt, az elsősorban a természet szeretete. Valóságos tájleíró költeményeket olvashatunk, kedveshangú poémák az állatok szeretetéről tanúskodnak. Egy szerzetes kedvenc macskájának, Pangur Bánnak, a következő módon állított emléket: ,,Sn és macskám, Pangur Bán, hasonló feladaton fáradozunk. Az ő öröme egerekre vadászni, míg én egész éjfél szavakra vadászok. Gyakran keresztezi egér a hős Pangur útját, gyakran gondolataim elszánt vadászata értelmet fog hálójába.” A fordítás elsősorban szöveghűségre törekedett, ugyanis ennek a terjedelmében és művészi színvonalában egyaránt jelentős költészetnek a verstanáról élénk és egyelőre eldöntetlen viták folynak. Az írek mellett Wales kelta lakossága is jelentős irodalmat alkotott. A híres walesi bárdok sokarcú költészet hordozói voltak, dicsőítő énekek, gúnydalok, elégiák, szerelmes vagy vallásos versek egyaránt születtek lantjukon. A törzsinemzetségi társadalomban az énekmondók rendkívül fontos szerepet töltöttek be. Nem hiába írja le az idézett varázsszöveg szerzője a művészet erejét, ez valóban létezett, hittek benn, és respektálták. Az ír források szerint az ellenséges harcos köteles volt átadni a druidának lándzsáját, ha az elkérte tőle. A papok sértetlenül mozoghattak az ellenséges csatasorok között, és megsebesítésük a legnagyobb bűnök közé tartozott. Ha valaki megsértette őket, szatíráikkal lehetetlenné tették az illetőt, sőt öngyilkosságba is képesek voltak kergetni. Skóciában szinte napjainkig fennmaradt a bárdköltészet. A walesi irodalomban fontos helyet foglal el a Mabinogion címet viselő prózagyűjtemény. Első lejegyzései a XIII—XIV. sz.-ból származnak, a benne feldolgozott történeti hagyomány azonban jóval régebbi. Az elbeszéléseket nem fűzi össze semmiféle szerkezet, legfeljebb közös hősök és motívumok. A gyűjtemény szoros kapcsolatban áll az Artur mondakörrel. Több epizód középpontjában Artur alakja áll, aki azután az európai lovagregényekben a „király” megtestesítőjévé vált. Nem lehet eldönteni, hogy figuráját a római korból örökölték-e, vagy a walesi virágkor egyik nagy alakjáról mintázták az ismeretlen szerzők. A XX. sz.-i magyar irodalomban Szerb Antal „Pendragon legendáját” és több elbeszélését is a Mabinogion ihlette. III. Sok mindenről kellene még beszélni ahhoz, hogy képünk teljes legyen. Az epikára és a költészetre koncentráltunk, de figyelmet érdemelne a vallásos irodalom és a népmesekincs is. A Patrik-purgatórium körül szövődő legendáknak magyar vonatkozásai is vannak. A szent ugyanis egy csodálatos barlangban mutatta meg a kétkedő 106
