Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Személyiség-vázlat Gelléri A. Endréről

saját életét is ezek tükrében fogta fel, komponálta életrajzában meg. Visszautalva az előző idézetekre, belőlük egy újabb fontos tényezőt mint signifikánsat emelnénk ki. Emlékszünk, hogy Stirner hívének vallja magát. Max Stirner — mint tudjuk — Kaspar Schmidt német anarchista filozófussal azonos, aki a burzsoá individualizmus egyik fő képviselőjeként azt hirdette, hogy az egyéni tudatot meg kell szabadítani minden ideológiai hatástól, így a vallástól, lelkiismerettől, jogtól, erkölcstől stb.-től, mert ezek leigázzák az egyetlen valóságot, az ént.

Gelléri életfelfogásába Stirner tanai mélyen belehatoltak, nemcsak annyiban, hogy hívének vallja magát, hanem gyakorlati viselkedés- és cselekves- rendszerébe is. S ha már az irodalmi hatótényezőknél tartunk, érdemes kissé tüzetesebben körülnéznünk Stirner mellett. Kiket olvasott, tanulmányozott, tekintett művészi példaképeknek? A maga vallomása szerint Platont. Spinozát, Kantot, Schopenhauert, Swedenborgot forgatta. Kedvenc írói a francia dekadensek: Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, Maupassant és mindenekelőtt Proust. Az oroszokból Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Gogolt, Csehovot és Gorkijt említi. Az említetteken kívül még néhány név szerepel önéletrajzában, mint pl. Valery, Benvenuto Cellini, Langston, Hughes és Marx, de Marxról megjegyzi, hogy nem bírta megemészteni.

írói szemléletére és módszerére Proust és Strindberg voltak kétségtelenül a legnagyobb hatással a már érintett Stirneren kívül. Példaképeinek írói allűrjeit, attitűdjét vette át, és ezt ültette rá a korában divatos mélylélektani irányzatok egy-egy alapgondolatára: Freud, Adler és Jung koncepcióinak egy-egy részletére. Marcel Prousttól tanulta a regényforma felbontását. Azt tette az Egy önérzet történetében, amit Proust tett Az eltűnt idő nyomában és a Bimbózó lányok árnyékában. Gelléri önéletírása a prousti önéletrajzi regények pandánja, amelyben a cselekmény éppen olyan laza, homályosan összefüggő, nehezen kivehető, mint példaképlénél. Egy-egy adott aktuális élményből támadnak fel az emlékek kötetlen, szabad asszociációval, és teszik áttekinthetetlen szövevénnyé írását. Mindkettejük írásai a pszichoanalitikusok receptjére készült naplótalan naplók.

Másik nagy példaképe August Strindberg svéd író. Az ő zaklatott élete, beteges túlérzékenysége ugyancsak provokatív jellegű volt Gelléri számára. Ahogy Strindberg megírta szélsőségeket végigjárt szellemi fejlődését, Egy lélek fejlődése c. monumentális önéletrajzi művében, ugyanígy írja meg Gelléri íróvá, sőt emberré válásának genezisét az Egy önérzet története c. töredéknek maradt munkájában.

Közismert, hogy ezek a példaképek: Stirner, Proust, Strindberg a polgári ideológiai és művészeti irányzatokon belül is a dekadenciának a legszélsőségesebb válfajait jelentették, így Gellérinek is csak útvesztőül szolgálhattak alkotói módszerében: szürrealizmusban csak úgy. mint írói programjában, mondanivalójában: a pszichoanalis kazuisztikájában vagy ennek illusztrációjában. Ha egy pillantást vetünk alakjainak szörnyű panoptikumára: a csavargók, koldusok, hullát befalazó kőművesek, késelő mázolok, tetves nyomortanya-lakók, gyermek- gyilkosok, csecsemőjüket megfojtó cselédlányok, öngyilkosok, virtusból megszakadó rakodómunkások, rangtalan „sár-emberek” különös világára, érthetővé és elfogadhatóbbá válik előző megállapításunk írói mondanivalójával kapcsolatban.

Alkotó módszerét Kosztolányi „tündéri realizmusnak” nevezte némi költői szabadossággal, de mégis találóan. Ennek a tündéri realizmusnak a nemzetközi valódi neve: szürrealizmus, és erre már irodalmi mél tatói közül Ungvári és Sötér István is utalt, de többen sejtetik, ha ki nem is mondják egyértelműen. Alkotás90