Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - Kulcsár János: Gellért-legenda, Három miniatűr, Megtartó mesék (versek)
Kulcsár János: GELLÉRT-LEGENDA (Gellért: „—Walther, hallod a magyarok szimfóniáját, mikép zeng?”) I. Munkadal Zúzott sorsok zúgatója, járd, csak járd a kört, malom! Aki alszik, isten óvja, s azt ki strázsál, hatalom. Kit sem isten, sem a strázsa nem vigyáz, azt dal varázsa húzza vissza, fogja kézen, s kényszeríti, hogy megálljon a talpához tapadt tájon ütlegektől — útrakészen. Járd, csak járd a kört, malom! István Ürnál úrabb ispán termetesebb (hívőbb is tán!) ül az uradalmakon. S bárki új, vagy tegnap-volt bajt elkiált, azt zsoltár mellett bástyafokra tűzik, hol majd csillagokkal feleselhet. Járd a véres kört, malom! II. Párbeszéd Gellért: Szelídek, mint a vízbehullt parázs, de késforgató titkot hordanak alázat-verte homlokuk mögött. Micsoda barbár, pusztázó ködök mossák el itt a lélek-avatást? Kőtemplomot rakunk, de áhítat mécse nem lobban, Krisztus nem lel otthont, s ránk gyanú szisszen minden faluban... Walther: — Mert bánatuk nem bánatunk, uram, s nem kérünk részt kevéske örömükből. Csuhánk, szavunk, szokásunk idegen, s hitünk, e csillagnéző szenvedély nekik megtartó józanság csupán. Vagy igazítsd útjukhoz szívedet, vagy őket győzd meg, s hívd magad után.
