Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Személyiség-vázlat Gelléri A. Endréről
PALKÓ ISTVÁN SZEMÉLYISÉG-VÁZLAT GELLÉRI A. ENDRÉRŐL Pszichodiagnosztikai kísérlet Egy olyan író pszichikai alkatát föltárni, aki — mint maga írja posztumus önéletrajzi írásában, az Egy önérzet története c. művében (Bp. 1957. A továbbiakban, ha nem írjuk ki teljesen, EÖT.-vel utalunk rá) — patologikus kéjvágyában az erotikus bűntettek egész sorozatát követte el, akkor is hálátlan feladat volna, ha már életében nem vonult volna be az irodalomtörténetbe, és ha a halála óta eltelt 20 esztendő nem vonta volna írói alakját megkülönböztetett dicsfénybe. Gelléri Andor Endrével pedig — megérdemelten — ez történt, így többszörösen nehéz alkotó személyiségének összetevőit a maguk milyenségében hiteles megmutatással és értékeléssel a tények és valóság szféráiba átsegíteni. Csak azért vállalkoztunk erre a feladatra, mert az igazság szeretete az érdem és nimbusz tiszteleténél is nagyobb bennünk, és nem utolsó szempont az sem, hogy az irodalomtörténetbe már az életében bevonult alakját rangjának és jelentőségének megillető helyre segítsük állítani, s így engedjük a halhatatlanságba belemerevülni. Érdemi mondanivalónk előtt két kérdést kell tisztáznunk: 1. Mi a személyiség?, 2. Mi a személyiségkutatás értelme művész és alkotása interpretálása terén? Mi a személyiség megjelölést nem hétköznapi és eléggé szétfolyó jelentésében használjuk, hanem pszichológiai műszó értelmében. Ezt itt azért tartjuk fontosnak megemlíteni, mert még irodalmárok körében sem egyöntetű a szó értelmezése, még kevésbé az laikusok előtt, s e sorok olvasói általában és többségükben nem pszichológiailag tájékozott emberek. A személyiség pszichológiai értelmezését itt nem fejthetjük ki, sem bonyolultsága, sem hely hiánya miatt. Idevágóan csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a személyiségfelfogásnak igen sok elmélete van a nemzetközi és hazai szakirodalomban. Egyik legkomplexebb személyiségelméletet Gege.si Kiss Pál akadémikus dolgozta ki nálunk, tanulmányunk főleg erre a koncepcióra támaszkodik, melynek a lényege az, hogy a személyiség biológiai, testi-lelki és társadalmi tényezők eredője, szintézise, integrációja. Ebben a szintézisben az azt alkotó összetevők állandó kölcsönhatása érvényesül harmonikusan vagy egyes tényezők dominanciájával, túlsúlyával. Ennyit a személyiség fogalmával kapcsolatban. Másik felvethető probléma az volna, mi a személyiségkutatás értelme élet és életmű feltárása terén. Erről is csak a nem szakember olvasók szempontjából szólunk és röviden. Pszichológus szakemberben ugyanis ez a kérdés ebben a formájában fel sem merül. Az embert emberré végső fokon személyisége teszi. A személyiség egy életen át tartó, permanens önrealizáció. Ez az önmegvalósítás, önmegvalósulás ott van mindenkinél mindenegyes életmegnyilvánulásában: a vegetatívekben éppen úgy, mint a pszichikaiakban és a társadalmiakban is. Tehát művész, alkotó, író esetében ott van művében, alkotásában is. Az alkotónál ez utóbbira esik természetszerűleg a nyomaték, mert ő nem csupán emberként érdekel bennünket, hanem alkotó-emberként főleg. Az alkotó személyisége ép82
