Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Heitler László: Egy elfelejtett művész: Friedbauer Béla (1896-1945)

a kommunista csoportnak. Együtt jártunk gyűlésekre. Friedbauer nagyon te­hetséges volt. Nézeteink megegyeztek. Elítéltük az iskolában fellépő „fülledt intellektuelleket”, akik tolsztojánusoknak és Dosztojevszkij-rajongóknak vallot­ták magukat és azt hitték, ez a forradalmisággal összeegyeztethető.” (2) Kernstok segítette a növendékeket, ingyen menzát és tandíjmentességet biz­tosított a rászorulóknak. „A Tanácsköztársaság idején számba vették a munkás és paraszt szárma­zású növendékeket, a tehetségesebbeket a főiskolára javasolták. Kernstok Ká­roly iskolájában három volt ilyen: Derkovits Gyula, Friedbauer Béla és Szente János. Ezek a fiúk a Művészeti Tanács jóváhagyásával felvételre jelentkeztek az Epreskertben, de ott ridegen fogadták őket. Friedbauer Bélára célozva kijelen­tették, hogy oda pedig zsidó nem teheti be a lábát... A fiúk a sértésért elégtételt kértek, erre az egyik főiskolás arcul ütötte Friedbauer Bélát. Derkovits és Szente védelmére keltek társuknak, mire a fő­iskolások közös erővel kituszkolták Friedbauert és Szentét, míg Derkovits Gyula épségben maradt jobb karjával egy levegőbe emelt öklöt fogott le, amely le­sújtani készült rá ...” (Derkovits Gyuláné: Mi ketten (1954).) Nyárra az iskola Nyergesújfalura költözött. Friedbauer itt a növendékek közül legtöbbet Derkovitscsal és Szentével volt együtt. „Nagy vitákat folytattak különböző korok művészetéről és művészeiről.” A proletárdiktatúra bukása után Budapestre ment, majd emigrált. Legközelebbi értesülésünk olaszországi tartóz­kodásáról tudósít. Rómában és Bolognában élt a tizenkilences magyar emigrán­sok között. „1920. december elején letartóztatták a magyar csoport összes férfi tagjaival együtt. Ezek (Korúját Aladár, dr. Havas Endre, Friedbauer Béla, Friedbauer László, Hevesi Gyula, Leipnyik László és még néhányan) a szocia­lista képviselők interveniálása után február végén kiszabadultak. Ekkor ismer­kedtem meg Friedbauer Bélával. Nagyon szerény, kedves, érzékeny lelkű fiú volt, akit férjem a Santo Stefano börtönben igen megszeretett. Néhány héttel később valamennyiünket kiutasítottak Olaszországból és ki is tolcncoltak a ha­tárra. így kerültünk Ausztriába. Bécsben Friedbauer Béla és László (csak névrokonok) a mi közelünkben bérelt szobát, és munkát is kaptak egy intézménynél, amelynek vezetője Szántó Béla volt. Komját is mellette dolgozott. „Egység” címmel egy kőnyomatot szer­kesztettek — (a munkásosztály és a haladás híveinek egysége a fasizmus ellen) —, amely a délkelet-európai országokról adott tájékoztatást.” (4) 1923-ban Derkovits is Bécsbe költözött. Erről az időről írja egyik levelében Derkovitsné: „... Friedbauer Béla wieni tartózkodásunk idején 1924 telén vagy őszén nálunk is lakott kb. egy hónapig. ... úgy mondta, Olaszországból jött, ahol kommunista ténykedésért börtönben ült. Ott sötét, nyirkos középkori töm- löcök vannak, fel- és áthűlt, hozzánk betegen, elgyötörtén érkezett. Én gondoz­tam Gyulával. Amint helyrejött, felkereste Komjátókat és velük maradt. Mikor a magyar politikai menekültek elhagyták Wient, Friedbauer Béla is Komjáték- kal ment.. . Gyula becsülte és szerette mint embert és komoly értéknek tartotta mint művészt.” (1) A fokozódó munkanélküliség hatására Bécsből Berlinbe ment, ahol to­vábbra is ismerőseivel, harcostársaival élt együtt. Komjátékkal különösen ió barátságban volt, kölcsönösen segítették egymást. „Gyakran volt nálunk. Kis­fiáimat nagyon szerette és azok is ragaszkodtak hozzá. Festett és rajzolt a pártpropaganda számára. Tanulnia kellett volna, de erre nem volt lehetőség... Politikailag sem volt képzett, csak ösztönös kommunista. Temperamentumánál fogva inkább anarchista. Önzetlensége folytán mindig a legnagyobb szegénység­74

Next

/
Thumbnails
Contents