Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Káldi János: Juhász Ferenc költészetének stilisztikai vizsgálata
„farkával, rengeteg kocsonyás gyémánt-tömegével horzsolva a bánatos kukoricát, (kúszik) a tejút a világon át.” (Tanya az Alföldön) „növényzetet sarjasztó kocsonyás nemzés,” (Tanya az Alföldön) „Mert kezdetben nem voltál te sem, csak a vágy volt, a kocsonyás csönd.” (A mindenség szerelme) A harmadik kedvelt jelző: a „pikkelyes”. Ennek használata is túl-gyakori. ,,pikkelyes palás, mint régi kőzetek” (A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából) „Lándzsámat pikkelyes szügyedbe vágom feltoronyló láthatatlan” (Krisztus lépesméze) „pikkelyes, karmos gyík-kezek” (A mindenség szerelme) „mint világnagy, puha, pikkelyes hasú hüllő” (Tanya az Alföldön) „S futnak katonái pikkelyes ruhában, pikkelyesen, mint a kakas lába,” (A halhatatlanságra vágyó királyfi) „Kis pikkelyes madárláb látszik csak” (A tékozló ország) „pikkelyes-sűrűn” (A tékozló ország) A költői halmozás Jellemző velejárója Juhász költészetének a halmozás. Sok versében él e módszerrel. Költői pályájának az elején jelentkezett már e sajátságos eljárás, (le sűrűbbé válása csak az „Öda repüléséhez” c. kötet megjelenése után figyelhető meg. Mondanivalóját fejedelmi gazdasággal juttatja el az olvasóhoz; több oldalról bemutatja azt, amit akar, hogy nyomatékot adjon mondanivalójának. Bevezette a magyar költészetbe a szavak, szintagmák, mondatszerkezetek roppant áradását. Hogy néhány megállapításunkat halmozásaival kapcsolatosan megtéhessük, lássuk a példákat: „Árva nép, puszta ország, téged ki fog majd méltón elsiratni? Galambok, sasok, gödölyék, titeket ki fog elsiratni? Ó, vassal-átvert-szívűek, ki fog titeket elsiratni? Kő-csülköktől zúzott venyigék, ki tud titeket elsiratni?” (A tékozló ország) „Ha a hold süt, csillogni kezd az árva, vad, néma ugar, hajt fény-levelet, higany-kalászt, a virág jáspis, opál, dereng a csülök-nyom, elhullott patkóvas, mint éji lepke száll, ha a hold süt, smaragd tuskó a rög, mereng a csönd üveg-lombjaival. Ha a hold süt, nagy, búja rózsákat nyitnak a kertek, s a karókon szőlőfürt izzik föl jövendő-lángú borokkal, s az üszkös házfalak megtelnek fénytáblás ablakokkal, ha a hold süt, a gyöpös udvaron köd-húsú tündérek lebegnek. Ha a hold süt, derengve röpködnek a tálba a répák, lomb közül gyerekszem világít, hallsz pici hangot, ha a nap süt, a füstös cserépen pislognak a bakzó varangyok, tücsök alszik, a szemek izzó gyönggyé varázsolt levelibékák.’’ (A tékozló ország) 5* 67
