Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Káldi János: Juhász Ferenc költészetének stilisztikai vizsgálata
„az űrben a félhold, mint szomorú fehér hattyú száll.” „Ó, őszi, téli erdőmély, kivilágosodsz, mint lánggal a lámpa.” „A lélek is, mint tavaszi táj, hol fényben, hol barna borulatban.” „Halotti máglyák füstje csap a gyöpre, gomolyog sötéten, mint vijjogó sötét madár bolyhos, nehéz, fekete uszálya,” „De így éljünk tovább? Hörögve, fuldokolva a némaság rétege alatt, mint az élve eltemetettek, rángva, mint a perzselő homokon halak, mint hálóba bukott ünők, mint árvíz-időn a mezei vadak, a templomtoronyba szorult lakók, a keresztre menekült madarak?” Nézzük meg a hasonlat halmozását „A virágok hatalma” c. költeményben „Ö, hold-lepény fehér gőzében merengő Nárciszok, mint a tűnődés gyenge szárán kinyílt szerelmes alkonyok, fogalmak, amik a gyenge, lágy merengés talaján kihajtanak, csókok, amik a szerelmes ágy fény-foltos falára vetik árnyukat, édes gondolatok, amik a gond fém-sajgásából kiszállnak.” A hasonlatanyag — akár a szóképek, képes kifejezések gazdagsága —• a gyermekkor világából való, a biai mezőkről és erdőkből; az ifjúi években megjárt vidékek hajnali és esti szépségei, zsúfoltságai, hangulatai tünedeznek fel bennük. A jelzők használata A jelző a költészet megjelenésének idejétől kedvelt mondatrésze volt a vers alkotóinak. Nagy hangulatteremtő erejét, színességét, stilisztikai értékeit igyekeztek kiaknázni minden idők tollforgatói. Rendkívülien gyakori használtságá- ban már-már szinte megkopott, s volt olyan idő is, mikor „olcsó stilisztikai eszköznek” tartották a kritikusok és esztétikusok. Költőink éppen ezért igyekeztek a ritkábban használt újszerű, érdekes jelzőket felderíteni, s azokat használták verseikben. Juhász verseinek vizsgálója hamarosan megállapíthatja, hogy a költő vi- szonylag sok, jelzőt használ. Jelzői frissek, újszerűnk; szemléletesek és hangulati jellegűek egyaránt találhatók köztük — s nagyon gyakran kötőjellel kapcsolt formában jelentkeznek. Szemléletes, kifejező és nagy hangulati értéket hordozó jelzőiből tekintsünk meg párat: „világnagy csillag” (A tékozló ország) „fénytáblás ablak” (A tékozló ország) „perzselő vágyakozás” (A tékozló ország) „kölcsön-izzású, satnya, faalji növény” (A tékozló ország) meghasadt pillanat” (Emlékezés egy vérző arcú képre) „sárga elhagyottság, megalázottság, magány” (Emlékezés egy vérző arcú képre) „illatos vetés” (Füst-ország) „halcsontvázú sás” (Füst-ország) „szivacsos hold-vidék” (Az éjszaka képei) „nehéz-gőzű tavak” (A virágok hatalma) 5 ÉLETÜNK 65
