Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Káldi János: Juhász Ferenc költészetének stilisztikai vizsgálata

szerelmes ragyogása, eutórinák, ostoros-állatkák virulása, gyöngyszem-rákok ittasulása, szitakötők egymásba-csimpaszkodása, bogarak egymásra-zúgása, szerelmes halak liliom-forgása, peteékkövezése, puha szájharapása, állatok robajló lángolása, madarak képletre-lobbanása, ös-óriásemlősök riszálása csak egymásra rakódó csigolyája az idő gerincének.” (A mindenség szerelme) E versrészletben 33 olyan szó szerepel, amely kimondottan a természet- tudományok műszókészletébe tartozik. Van ezek között a szavak között termé­szetesen olyan is (csillag, bogár, állat, hal stb.), .amelyik általánosan használt, de a többségük olyan, hogy csak biológia, fizika, illetőleg kémia könyvekben talál­kozhatunk velük. S van nem egy olyan szó is e versben, amelyikhez lábjegyzet ■terme szükséges, hiszen ha tanulta is ezeket az állatneveket az iskolában az olvasó, már elfelejtette. (Pl. koretra, eutórina stb.) De több versét is meg kell vizsgálnunk, hogy általánosításunk elfogadható legyen. „Szobámba Páfrányok, Saurúsok telepednek mocorogva, zizegnek éjszaka, néznek torz, ősi szörny-fejükkel, meteorok ütődnek csavargó lázzal homlokomba, álmok itatnak, páncélos emlősgyikok gyűrűsen rengő gazdag csecsükkel/’ (Vers négy hangra, jajgatásra és könyörgésre, átoktalanul) Külön tanulmányt érdemelne „A virágok hatalma” c. nagy költeménye, amelyben — véleményem szerint — zsúfoltan találjuk meg mindazon szépsége­ket, amelyek a juhászi költészetre jellemzőek. E hatalmas költemény 55 virág- "nevet tartalmaz: rózsa, vízililiom, nárcisz, szarkaláb, estike, ibolya, kék mályva, mezei ör­dögszekér, üstökös gyöngyike, felálló iszalag, papsajt, fehér mécsvirág, piros mécsvirág, ragadó mécsvirág, naprózsa, ékes vasvirág, fényes ku­tyáié j, tündérfátyol, lisztes kankalin, tornyos ikravirág, istenke-kesztyű, bársonyos tüdőfű, kikerics, hólyagos habszekfű, boglárka, aranyveselke, pitypang, kabóca-fa, tövises gilice, holdviola, hóvirág, téltemető, vér­ontófű, ükörke, gyöngyvirág, peremizs, békaliliom , gólyahír, búzavirág, tőzike, nadálytő, zsióka, Janka-tarsóka, ösztörüs veronika, borzas vértő, hússzínű kosbor, kapotnyak, salamonpecsét, sármányvirág, sárma, kék­csillag, pikkelypáfrány, rezeda, zsoltina. A verset nyugodtan el lehetne nevezni a növénytan poémájának. De az állattan szavait is megtaláljuk egy költeményben bőséges gazdagság­gal. A „Krisztus lépesméze” c. versben az alábbi állatnevekkel találkozunk: darázs, hernyó, leveli béka, szitakötő, ló, kanca, sellő, medúza, tengeri tetű, koronghal, szarvas, cet, rája, szöcske, pingvin, fecske, kakas, tűz­madár, tehén, nyúl, róka, nádi farkas, őz, sas, veréb, cinke, harkály, rigó, varjú, hüllő, sáska, krokodil, galamb, hattyú; pelikán, gyík. Ugyancsak a „Krisztus lépesméze” c. versben találjuk meg az emberi test szavait is: 55

Next

/
Thumbnails
Contents