Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - FIATALOK - Szántó Gábor: Kiabáló (vers)
FIATALOK Szántó Gábor: KIABÁLÓ Tűzben az ujjam, hólyagos lett, jóanyám csókjaival gyógyított meg. Kutyával vívtam konok csatát, lánccal mentették meg tőlem a kutyát. Ejhaj, egy tüskés, magas ágon térdtől fenékig repedt a nadrágom. Föntről néztem meg, milyen a világ, megcsaptak és kaptam új és szebb ruhát. F.j-ej, már hiába szabódok, bajuszos számra találtak a csókok, és gépek között észrevettem, nem válaszolhat senki énhelyettem, ha egyszer tűzbe megy az ujjam, magam égettem, hát magam is fújjam. Hajhó, a védett gyerekévek nem rettentik már el tőlem a rémet, s volt-pajtásokkal, viaskodva érzem, meszes-törékeny lett a csontja meggyávult, felnőtt gyerekeknek, kik üvegházból szeles rétre estek kutyával nem vívnak már csatát. Csonttal csöndesítik a dühös kutyát. Hahó, egy tüskés, magas ágon megint fenékig reped a nadrágom. Repedjen, üveggolyó a nap! Csatolj karjaidra papír szárnyakat, folyóra dobtál gyors kavicsot, madár-kavicsod a fénybe utazott. Gyerünk tovább! Rajta, utána! Ke menekülj a „guggolás a ház”-ba! 51
