Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - Fodor András: Láttam (vers) - Ihász-Kovács Éva: Mozdulat (vers)
Fodor András: LÁTTAM Láttam a napsütést, amelyben a ragyogás visszájaként kék pengeéllel benne volt az árnyék. Láttam a füstcsomós eget fenyőfák tűhegyén lebegni. Láttam a völgyben korcsolyázó gyerekek cikcakkja felett bujkáló, zsibbadt fényben, lompos, torzomborz hófelhőkön át a somolygó, aggastyán időt. S a nyírfaliget hamvazó, pilléző sűrűjét, ahonnan kiáltásom fehéren rebbenő madara nem jött vissza még. (Jasznaja Poljana) Ihász-Kovács Éva: MOZDULAT Látva szomorú pillantásotokat, értetek ágaskodtam. Sebet ütött rajtam a kétség. Felvert füvektől csatakosan, ágaskodva loptam le a fényt, nektek szüreteltem, a vakoknak. Véglegesen ez a mozdulat jellemez engem az időben.
/
