Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - Ivan Ivanji: Mindenki a maga szerepét játssza (Elbeszélés. Ford.: Csuka Zoltán)

azok, akik bárhol, bárkire lövöldöznek, csupán a maguk komoly szerepét játszanak. Éváról soha többé nem hallottál. S nem is fogsz hallani. Harmadik találkozó nem lesz. Sőt azt sem fogod megtudni soha, hogy roppant ostobán pusztult el, véletlenül, miközben ügyetlenül revolverét tisztogatta, még azalatt, amíg te aludtál, néhány órával azután, hogy elváltatok egymástól, s amikor egy új nap ismét szürkén felbukkant a most már őszi város fölött. Még az ölelésedre gondolt, nem tudom, vajon vigasztalás lett volna-e számodra, ha tudod, no meg a szardínia ízére is gondolt. A zsebében egy tábla csokoládé volt: kettőt nyomban szétosztott. Soha senki sem mutatta meg neki, hogyan kell revolvert tisztítani. De olvasott valahol valamit erről, s úgy vélekedett, hogy a felkelések harcosainak mindenképp tisztán kell tartani fegyverüket. Nem tudta, hogyan kell egy pisztolyt kiüríteni s azt sem, hogy a revolvert el is lehet zárni. A golyó szétroncsolta az orrát, a homlokát, mindent, úgyhogy nem lehetett arcára ráismerni. A halál váratlanul csapott le rá, úgyhogy Évának semmiképp sem volt ideje, hogy bármit is észrevegyen. Sőt még arra sem, hogy megijedjen. S még arra sem, hogy méltóképp eljátssza értelmetlen halálát.

Csuka Zoltán fordítása

VÉRTESI PÉTER: TÁJ (RÉZKARC)

26