Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Kuntár Lajos: A művelődési otthon-mozgalom
Jellemző a fejlődésre, hogy 1951. augusztus 20-án 250 művelődési otthont avatnak. A községek egymással versengve építik művelődési otthonaikat. Jelentős társadalmi összefogás eredményeként például 1953—54. években 5,7 millió forintot tesz ki a társadalmi munka értéke. Mivel a társadalmi munka jelentős szerepet kap a művelődési otthonok létrehozásában, elsősorban a nagyobb helységek építik fel művelődési otthonukat. Ez érthető, hiszen ezek tudják biztosítani az állami támogatáshoz szükséges helyi kiegészítéseket. Beszédesen bizonyítja ezt az 1957. éwégi állapotot tükröző következő kimutatás: 1000 lakosú település 42%-ában 1001—2000 lakosú település 68%-ában 2001—3000 lakosú település 71%-ában 3001—5000 lakosú település 77%-ában 5001—10000 lakosú település 90%-ában működik művelődési otthon. Területi jelleggel működő szakszervezeti művelődési otthonok A szakszervezeteknek mint a dolgozókat átfogó legnagyobb tömegszervezetnek jelentős szerepe van a kultáiús nevelőmunkában. A SZOT Elnökségének 1958. évi határozata a szakszervezetek kulturális nevelőmunkájáról hangsúlyozza: „A művelődési otthonokat a szakszervezeti nevelőmunka és a művelődés központjainak kell tekinteni.” Ennek megfelelően eredményesen szervezik az üzemi művelődési otthonokat. 1957-íben 289 otthon mellett 2353 terem szolgálja a munkásosztály művelődését. Az üzemi művelődési otthonok 1954-től kezdik megnyitni kapuikat a környék lakossága előtt. Ekkor kezd érvényesülni a SZOT helyes törekvése, hogy az üzemi, szakszervezeti művelődési otthonok területi jelleggel működjenek. A szakszervezeti vezetők helyes művelődési politikája megszünteti a régebbi állapotokat, amikor az üzemekben bizonyos bezárkózás volt tapasztalható, és egyes igazgatók féltek a lakosság beengedésétől. A szakszervezeti vezetők világosan látják, hogy a kulturálódás nem speciális szakmai jellegű dolog, a szakszervezeti művelődési otthonoknak meg kell nyitni kapuikat s az üzem mellett a környék lakosságának művelődését is szolgálniok kell. A területi jelleg egyre általánosabbá válik, s vele együtt a tanácsi és szakszervezeti művelődési otthonok együttműködése is. A művelődési otthonok számszerű fejlődésével nem tart lépést a bennük folyó munka. Komoly gondot okoz a megfelelő vezetők kiválasztása. Nem mindenütt kerül az új intézmény élére olyan igazgató, aki képes önálló, állandó és tervszerű népművelési tevékenységre. Akadnak olyan igazgatók, akik mintaszerűen összefogják a tömegszervezetek rendezvényeit, de önálló, a helyi politikai és gazdasági feladatokból folyó tevékenységre képtelenek. Töbib helyütt, de különösen a nagyobb létesítményekben tapasztalható olyan törekvés, amely szerint színházzá akarják fejleszteni a művelődési otthont, ennek következményeképpen csak a színjátszást karolják fel. A lakosság kultúréhsége folytán a színáelőadások, mint egész estét betöltő rendezvények, nagyon vonzzák a közönséget, így jól jövedelmeznek. (Ugyanakkor ez a helytelen szemlélet azáltal, hogy nagyobb összegeket forgalmaz, lehetővé teszi a profitizmust.^ 98
