Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Vas megye zenetörténetének rövid vázlata
1550 körül kerül Sárvárra Tinódi Lantos Sebestyén, legkiemelkedőbD históriás énekmondók. 1554-ben kiadott Cronica c. énekeskönyvében igyekszik a múlt példáját felidézve hitet önteni a magyarságba. Híradásai hitelesek, „az mi keveset írtam, igazat írtam” — vallja. Tevékenységének elismeréseként nemesi rangot és címert kap. Énekeskönyvében vasi vonatkozás nincsen. Hamvai a sárvári temetőben nyugosznak a „saári atyák” sírjai közt. Sírjának pontos helye ismeretlen. Nádasdy Ferenc a híres törökverő vitéz, a későbbi fekete bég idejében is peng a lant, szól a virginál, vonják a hegedűket a sárvári udvarban, Szól a zene a harcok szüneteiben, lakodalmak, kerti mulatságok, vendégeskedések idején. — Az ő udvarába szegődött 1597-ben Wathay Ferenc 50 lovon való hadnagynak, aki sok győztes dunántúli harca után 1603-ban mint Fehérvár vicekapitánya esik fogságba. Török rabságban válik históriás énekmondóvá a konstantinápolyi „Fekete torony”-iban, ahol maga illusztrálja énekeskönyvét. Verseit megadott dallamokra szerzi. Énekeskönyve Kőszegre került, ma a MTA féltve őrzött kincse. — Dalaiban a Rába mellé vágyakozik. E vidéket tekinti hazájának. A szemtanú hitelességével ír és rajzol a kegyetlen tatár rablásról, de rámutat okaira is. 1658-ban II. Nádasdy Ferenc országbíró, európai hírű műgyűjtő udvarában 11 magyar főtrombitás és 3 díszkantista énekes emelte az udvari ünnepségek fényét. A sárvári udvar magas színvonalú művészeti életének a Habsburgox vetettek véget, mikor Nádasdy Ferencet a Wesselényi-féle szövetkezésben való részvételéért lefejeztették és kincseit elkoboztak. 2. Körmend, N é m e t ú j v ár, Szálának. A Batthyány-udvarban is fontos szerep jutott a zenének. Batthyány Boldizsár ffl590) korának magyar földön legnagyobb zenekedvelője volt, maga is kiválóan játszott lanton. Legjobb muzsikusait a csatákban szerezte a törököktől. Ezreket érő török rabjait hangszerekért és virágokért bocsátotta szabadon. — Maga is elvitte zenészeit a csatákba. Minden kapitányalja huszárjának volt egy dudása. A XVII. szóban a háborúk egyre nagyobb Ínségbe taszították a magyar népet. A nyomorúság és búskomorság ellen a Körmendi Levéltár egyik levele a következő recipét ajánlja: „hárfák zengésétől, kobzok pöngésétől, hegedű hangjával duda nótájával, hoptáncz porából, Bachus jó borából öt-hat pintet bévenni.” Nemcsak a Nádasdyaknál, hanem a Batthyány ak udvarában is megtaláljuk az énekes apródokat. 1645-ben hívják őket Zrínyi Miklós lakodalmára. Sok szép virágénekünk szövegét is megőrizték a körmendi levelek: „Tik tesztek, énnekem postáim, kék darvak, Hangos trombitájú vitézlő madarak, Kik fent napkeletre repültök hazámnak, Hozván szerelmétől örömet társának.” Ekkor kezd a trombita elterjedni a főúri udvarokban. Szalónakon. Németújvárban 8—10 trombitás játszott. — A 11 tagú udvari zenekarban is B* 115
