Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - Solymos Ida: Fiatal lány arcképe (Vers)
FIATAL LÁNY ARCKÉPE Serdülő kornak tükre vagy, káprázatoké holnap. Hangodban régi ütemek, szemedben szállnak holdak. A tücsök lábadhoz szalad, ha rábólong az este; egy elbotorkált fuvalat hajadhoz bújik esdve. Magányos vagy még, hallgatag, mint templomban a képek. Előrajzolnám utadat, látni siettetnélek! —; megállít fél-halk dallamod, évszakokénál mélyebb csended szívemre hullatod — már szinte-szinte félek. Főnév és jelző mind kopott! a vers mindegyre csonka! részletek rajza, látszatok ... nem jutok holdjaidba! elhalt szavak közt bukdosók, mit rögzítnék, fölém lép s változtat mennyi alakot! nem adja teljességét annak, mi benned egyszeri. Voltak s tán lesznek istenek, lesz elhagyott s lesz áldott. Voltak és lesznek emberek. Aki veled csatázott, neved, ha hallja, majd megáll benned tisztelni mindazt, amiért élni érdemes. S tanúját álmainknak. SÓLYMOS IDA
